Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

 

Részletek a www.reflexio.hupont.hu   -ról! (saját)

 

Történelemhamisítás...

Azt látnunk kell, hogy a történelmi ismeretekkel hadilábon állunk... különösképpen az értékelés nehezen beilleszthető (elfogadhatóan biztos nem!) az élet nagy körforgásának rendjébe. Még és mindig is- a halálfélelem a lelkiállapot jellemzően, amikor Horthyt fényezi Orbán – csak mert Kormányzói ambíciókkal bír – a múltat emeli (a véres fasiszta múltat) példaképül. A magyar nem ocsúdik mégsem? A történelem valóságában ide-oda jár, miközben a ténymegállapító kérdés függőben marad – érzelmi bosszankodásra telne csupán? Amikor egyetemistáink a fasisztákkal mossák össze Marxot (vajon milyen tanítás folyik?) - a nemzeti szocialistából következtet a szocialista tartalomra... és ilyetén hozza a múltat vissza. Egyéni léttel nem fedezhettek fel és meg sem tapasztalhattak még semmit, de már ítélnek... megítélnek értékeket (Marx szobra kapcsán) – a szorongás itt feloldásul (?) - leszólás a rossz-értelmű materializmusától érzelmi menetben a nyűgösségen túl és át... bizonyosfajta önös, önmenekítő materializmust indukálva.
A lelkiállapot keresztényi voltában is hamis vakfoltjával jelzi a mű (jelen esetben a szobor) abszolút nagyságát (laikus lelkendezéssel „dönteni”) nevetséges és a jelen abszurd esetlenségével bizonyításul a jövőnek, ahol a szemlélő már a felvetés hallatán is enyhén felborzolt idegzettel hegyezi fülét és kérdi magában: mi jöhet még? Ostoba kormányzati tevékenység egyéniesült vígjátéki bonyodalmával a jelen - baljós családi kötelékek hatására, a vér átkos örökségeként lett legfőbb ítélkező bírája (mint Rétvári is). Így zsugorodik ránk értékelhető világunk!

Angyal és a náci sas – ahogy legyűri a jót a rossz (mégis felmentésre ajánlva)! - most itt és így az „emlékezet-ihlet”, a múltból visszahozott, ahol is- újjászervezett pillanatát súlyos emlékek hatják át... a nyugodt szemlélődés békés csendjéből induló történelemhamisítás (a láthatatlan dolgok közepébe érve) kipreparálhatatlan tényein megrendülést hozott, ami lélegzetelállító – onnan kilépve lett minden hamis és a társadalmi viszonyok bonyolultságában elbírhatatlan most! Magyarázat van rá bőven (a kormányzat részéről) – de- amit látni kell a kormányzóság restaurálása folyik (az éhen-konyhák árnyékában), hogy mélyéről indulva emlékezzünk... csapongó közösségével - mert a pusztulás vízióját adja - és még képtelen szétválasztani (mert embertelen demagógiával bír a hatalom) az esetlegest a törvényszerűtől, a látszatot az igazságtól – a rejtett indulatokat viszont erőteljesen felszínre hozza!
Fasizálódik Magyarország – a hatalom, az emberek reményeit (hogy lehet még jobb is) kimosta a szívekből... romlott nosztalgikus valóságában - a hatalmi vágyak kissé bizarr és groteszk elemein - Orbánnak a pillája sem rebben! De (!) - nem lehet a múltat úgy felidézni (pláne nem visszahozni), hogy csak a fénye jöjjön vissza! A történelem nem a véletlen kalandok sora, önkényes átírása- átköltése, új változatra- visszhangos szavakat hoz felszínre másokban, és a múlt torz képmására nemmel „festi” fel az ellenkezés „virágait”!
A befogadás, lám! - nem egyértelmű – attól lesz és lett még szürkébb e világ, hogy a rideg számítás – az érdekek mentén – elüt fogalmainktól (képzeletet felülmúlón alvilági lett). A fájdalmat az eltorzított való adja, mert nem az emberhez méltó élet lehetőségeit keresi, de diktatúráját építi (benne a pusztítás színtereit és eszközeit adva) a hatalom. Bennünk már az émely és az undor - „már mögöttem isten békéje” és a kétségbeesés őrli fel idegeinket. Orbán ördögi köréből kitörés nincsen?
De van – csak az nem a választás... demokratikus eszközzel nem igazolhatjuk diktatúráját!

...csak egy érzet,
hogy emlékekkel éled a jelennek
a színekkel forma-állt képzet-
már hamisan telik rá a kedv...  (szőke)

2014.01.21.

Időjóslás...


Munka, otthon, család és rend... szólt Orbán ígérvénye – és mi lett (?) - statisztika-hamisítás! No és most, ami látszik-mint érdek, mert visszahozni kívánják a Horthy időket, annak politikáját sulykolná belénk... immár divattá lett náluk a történelemhamisítás is. Kicsit engedve a szélső jobbnak, majd a jobbikkal azonosulva néhány dologban – már a náciknak is emlékművet állítanak... persze hogy másképp magyarázva
Munkaerőpiac? - hm... Gazdasági fejlődés? - hm... Otthon helyett Ócsa? - hm... Család már szinte említésre sem méltó szó csak - teherként jelenik meg! Giccses felbuzdulások után csak káosz lett! Hatékonyságuk nulla... és Horthy idejével sem lesz másként. A kormányzóságán kukorékoló vágyával Orbán és egyéni ambíciója láttán, csak a lecsúszásunk biztos... már a választás sem lesz demokratikus – a lejtő a Fidesz felé lejt... a hatalmi szféra átrendezve imigyen. Gránitszilárdság, immár csak vágyálma a nemzetnek. Az mszp nulla, és a Fidesz úgy gyűri meg, mint az ember a markában lévő papírlapot... képtelenségében csakis Gyurcsány lehetne még remény, de mert beállt a sorba, nehéz lesz megmutatnia, amit igazságnak nevezhetnénk másként! Tehát szépítés lesz és annak is a módosításával akarnak magyarázatot adni a pillanatnak... tragédia ez már a javából... a történelmi esélyt - már a 2010 év vége felé látszót elszalasztották, mert piperkőcként magukkal voltak elfoglalva (ezután sem másként). De a Fidesz új világa is régiképp adja ízét a jelennek, nincs más, mint a történelmi nézőpontok mentén egy pitiánerség (!) Egyszóval vége Magyarországnak!

...ma-görcsében viselt az akarat,
megviselt
       felszakított torokkal,
közönyhalmán félelembe ott okkal
“százezrei – gazdátlan préda parlag,”
     de szavában ég a lét
      rám ég,
és eggyé fürdet a még kihűlt némaságban — (Szőke E.)

2014.01.24.

Köteles résszel...

Siker, siker hátán, olyan orbánian „mocskos” voltában- a legócskább rendszert sikerült létrehozniuk. Embertelenségből jeles, hol mind egy szociális sír szélén (ami olyan sebtében ásott) állunk és várakozunk, de hősként meg nem halhatunk... itt minden a fideszi-pribékek létéről és helyzetéről szól! Lám! - mi lett?. Sok embert elraktároz a börtön, még több kiment (amolyan önkéntes száműzetésben él) – Orbán kezdeti forradalmi hulláma kidöntötte őket a csatasorból... és új funkcionáriusokat adott, új pártembereket hozott a felszínre, pártélettől elszakítva mégis a pártfegyelemmel sakkban tartva vesztegették fölöslegesen idejüket, majd beindultak magukért!

Gyurcsány, „aki a hatalom megtartása érdekében saját bevallása szerint is éveken át hazudott tudatosan a magyar embereknek, aki hazugságaival lejáratta Európában Magyarországot, aki nyilvánosan trágár kifejezésekkel beszélt a hazánkról, és aki a magyar rendőrséget békésen ünneplő magyar emberekre uszította, soha többé nincs helye a magyar közéletben. Gyurcsány Ferenc számunkra és Magyarország józan többsége számára persona non grata.” Írták és aláírták a Fidesz és CÖF emberei.

Azt hiszem baj és vaj van a fejekben, ott a jobb-oldalon... (s itt nem az összefogásból indulnék ki, de sokkal inkább, hogy kiforgatják a valóságot, mint a tanácsadó hatalmasok, mint a hatalmon lévők, mint a jobbikosok – „parányian”, de kellő hanganyaggal bizonyosságuk ostobasága imigyen, hogy az üzenet célhoz érjen!). Aki lejáratja Magyarországot, azok épp kormányoznak. Meseországunk tündérléptékű világával oly testvérien (ázsiain) teszi varázslatossá ezt a világot, ahogy a sóvárgó vágy hangkeveredéséből kiérezhető ellen-szólamot magyaros képletéhez igazítja, mint ahogy a reménykedést is: jelenéből-ajzott- lobogással támadt feszültségével követel számkivetést –  immár nemcsak bírja, hanem kívánja is a lezárulásnak kielégülését, ahol a népies eredeti értelem, a maga kínzó-nyűgei fölé átlényegült butasággá... „ott emlékektől terhes fejedet a márványföldnek csüggesztheted... csak arra fogsz gondolni gyáván... ez /.../mind mire való?”
S ott a „...békésen ünneplő magyar emberek” anno (!) - idő múltával, mily szelektív is az emlékezet!?

Aki ilyen megközelítésben és ilyetén le tudja írni hülyeségeit felszólításként megfogalmazva, nos – az a „persona non grata.”! Bizonyítva a jelen hívságos, sőt immorális létét. Látszólagos pártatlanság sincs meg- csak álarc és jelmezbe-öltöztetés, amivel nő a reménytelenség, a maga- beállítottságának gondolattársításával egyértelműbbé továbbformálni belső kényszeréből fakadó „prófétaságát”- lélekmenedékül szolgáló délibáb-országpolitikai útján! Majd a Vezér Horthy után kormányzói tevékenységet folytat, mint kicsiny mese-király, vagy egy pogány isten talán (?) - mit lehessen tudni – hátha még vigaszt is ad a bánatok, és a nyomorúságok ellen „királyi öntudatában”!

Mesterházynak címezve: „Legyen bátor! Mutassa meg, hogy van ereje szakítani a múlttal!” Juj! Micsoda emelkedettség... aprólékos realitás (!) - Mesterházy nem tud szakítani a kis-úttörős múltjával és bukik (hozzáteszem: érdeme szerint) – semmit nem tud, és mindent akar mégis. Semmit nem mondanak a jövőről (amit kihallani, az is csak belemagyarázás) – ígérgetni nem lehet – ez eddig rendben volna, de a reakcióidejük olyan lassú  (a támadásokra, meg egyéb véleményekre) hogy a csiga  - hozzájuk képest – gyorsvonati sebességgel halad el mellettük! Rejtélyes okai volnának tesze-toszaságaiknak? - amit csak körültáncolni lehet és nem lelkesedéssel – csakis ürügyek vannak és „köteles” ígérvénnyel kibúvók (innen – aki még nem ébredt rá az is ébred – komolyan venni nem lehet), mert amíg bennük tehetetlenségük- amellyel szíven-vágott résszel horpad a mellekre – indirekt az érzelem – és tündérmódra elkoptatott dolgaikról szólnak! Válság van, de a fejekben (sokszor és sokan leírtuk már!) - lendületet fog az akaraton, magával nem ragad – sírva is fakadhat tőlük az ember. Mszp leépült végleg! A kapitalistáknál is kapitalistább felfogással „modernizálnak”, és mégiscsak szavakkal éled a zaj fülemben – tartalom a mondandóban nincsen. A múlt és a jövő elveszett velük, a stílus rossz – következésképpen az ember is benne, csak- mint hajdani látvány pislákoló fénye mellett „tündököl” a panorámához egyfajta kifejező megvalósulásra, ami senkinek nem mond semmit és mégis mélyebben hatol belém egy-felismeréssel, hogy tévedtem a megítélésben feléjük... rosszabbak, mint hittem volt! Konfliktust generálnak, amivel kioltják a harmónia reményét is! Kötél vagy börtön? - és - ha eldöntötték, már akkor sincs tovább!
Sajnálom Gyurcsányt, sajnálom Bajnait... mszp mellé nem választhatók (csak leépítésük bizonyos). Nincs kilábolás, mert- aki már ígérni sem tud, annak beteges és elégtelen vágyain nem is érthetjük a jelent, pláne, ha tenni érte nem is tud! Nincs jövő és nincs jelen sem – alapvonásaiban sincs megújulás, itt az emberség kevés (csak szavakkal tréfálkozásra alkalmas „mímek” vannak) - originális látásuk szemellenzősen: és lesz, ahogy lesz (!) - így nem megy! Mintha már előre lemondtak volna a lehetőségekről (csak a parlamentbe jutás volna a lényeg?) - hiba, bűn, végzetes tévedések sora majd és öncsalón az értés kedvéért... ily „mámorban” csak az elmaradottság törhet felszínre, a gazságok megmaradnak – vele az ember egy- halálig gyűlölt ellenséges környezetben. Megriadt emberekkel csak a zűrzavar adott, komikus-tágasságú- képsoraival átformálva - süketen és tompán - a gondolati-kavargás egybezáró feszültsége lüktet összevegyítésre várva.

A Fidesz nem jó, de nincs jobb... a KDNP nulla és vad káromlás soraikban nekünk, felénk (mily keresztényi!) egyetemessé táguló egyéni sorsain át, kellő józanság hiánya mellett- immár sejtelmes hátterét adja a mai politikának...
Felcsúti reptér, és egyéni családi érdek a Főnél, már döbbenet – mit nem mernek még megcsinálni? - kedvelik az életet, a vagyont vele... benne az életörömük hangolja a jelent egyre emelkedő ritmusában! Míg a nép, jaj! - valóságában nyomorban... csak „a holnapért érdemes élni” (teszi is Orbán) – tegnapok álmaival ízlelgeti az ódon szavak zamatát és szobrot állít érzéseit kifejezni mindennek, ami e kor emberének értelméhez (vagy hitéhez) szóló, vigyázva imigyen- érzékletes-képekké- adva hozzá igazságait, mit hinni akar a hatalomban... aminek megértéséhez- lám! nem mindig elegendő a puszta ész. Fasizálódó, Horthys világkép mellett hiába érzünk nyugtalanságot, de sírni kell, mert csípi szemem tömjénfüstös levegője... mindez álomszerűvé, titokzatosan kísértetiessé, félelmetessé teszi a jelent!
És leváltani mégsem lehet?!
Nincs erő, mely elsöpörhetné... nincs hitele a pártoknak, nincs értelme sem, míg erkölcsi „élménnyé” nem válik – a puszta látvány még nem hozza megbánás jajdulását, mely kifejezhetné a most politikai tényeit- gondolkodásra késztetve... ami remény, hogy majd- talán egyszer: mert az idő fokozza a feszültséget, és az „úri-világ morális züllöttségével” telítődik a mostban!

Itt a vége a magyarnak? Talán mégsem... talán van másik értelme is dolgainknak, mely pontosabban mutat rá az állapotokra! Még nem lenne késő egy bojkottra, egy kis radikalizmus nem ártana... amelyekkel részeseivé válhatunk egy- másnak egy- másért, a délibábos képi megjelenítés itt nem megoldás!
Választás lesz értem, hogy érted, igazam van vagy igazam van – hazudunk is így, mindent szépnek... vannak parlagi-falusiak és barbár földbirtokosaink és Antall halálos-ágya mellett tett eskü- betartva Orbán által, hogy Horthy nevét tisztázza fényesre (miért nem a seggét inkább?), nehéz vele eldönteni, hol végződik a hóhér, az emberek- a zsidóság és a cigányság megkínzóinak lepénzelt „lantosa” és hol kezdődik a tucat-nyárspolgár, aki együgyűségből vagy gerinctelenségből úszik az „árral”, de nem is fontos, hogy ezt vizslassuk...
Egy nagyon széles és nagyon mély eszmei áramlattal állunk itt szemben, melynek gyökerei a legszorosabb kapcsolatban vannak a Horthys időkkel, és a mostani Fideszes urak érdekeivel! Százmilliókat költenek el a propagandára, hogy bennünket valamiféle nemzeti büszkeség töltsön el, hogy gyűlöljük szocialista múltunkat (ahol jól éltünk, mint a legvidámabb vidám barakk) – miközben a pocsolyáig lenyomnak a hóhér-utódokkal. Szánalmas és hitvány nációként dagad a kebel, hol a nép csupa rabszolga. Ám, mégis „birkaként” itt a rabszolga, aki nemcsak nem törekszik szabadságra, hanem még igazolja és szépítgeti is rabságát – hogy mivé lettünk a hatalom által? - az ilyen rabszolga a felháborodás, a megvetés, az undor jogos érzését keltő tányérnyaló alak... aki egyik pillanatban a fasiszta elveknek él, majd a másik pillanatban más eszméket vallva a kiváltságok feudális, egy nagy nemzetet lealázó elvére épít. A létünkről, az életünkről van már szó! Sovinisztáink elárulják e hazát, érdekeik szempontjából szállnak síkra és még sincs meg a helyzet az objektív változásokhoz (mert a nép, valahogy nem akar tudatára ébredni és ez lesz a veszte), mert csak a szubjektív érzet munkál, és csak egyesekben. A válságok korszakát éljük, és így sem dől meg, ha nem döntik meg a rendszert (mondta ezt Orbán is, sok mindenki más mellett, amikor még az érdeke úgy kívánta. A hatalomban már más érdeket képvisel ő is!). Háború nincs (hál'isten), mégis háborodottságok, a „harcos” küzdelmek mentén és által csapásaikat éljük- és a vele okozott szenvedéseket éljük át, káros és reakciós intézményrendszerével a hatalom kegyetlenkedik velünk... zsarnokságát ilyetén kiéli rajtunk! Mszp-s „bölcselkedésekkel” semmire nem jutunk... felülni az optimizmusuknak több, mint hiba- bűn az! Nem egyéb e harc (amit művelnek), üres és hazug frázisnál... hatalmat akarnak, a sajt egészét „csak”, és ezért minden kábító manővert bevetnek! Viszont, hogy mi lesz velünk csak elszórtan került még szóba! Hol a program? Leszarom a személyt, aki önjelölt 'elnökként egybeolvadt már a tőkével – jellegében politikájuk sem másként, mint „élősdiség a négyzeten” lészen rajtunk- egyfajta polgári közgazdászként összefonódásukban a megvásárolhatóság rendszerében... egy fogaskerék-résszel- nem szabadságot, hanem uralmat akarva! Átmenet ugyan legális, de jellemzi ugyan, hogy a néppel erőszakot nem alkalmaz, de a békét sem táplálja- a nép hiszékeny, mert reménykedik a sok rossz után, de mindig vissza is éltek hiszékenységével – nem-tudatos magatartásukkal, az éppen hatalomra kerülők!
Orbánék győztek, a baloldal megosztott (magam sem tudom mit tehetnék), csapódni hozzájuk nem akarok (egyik oldalhoz sem), megpróbálunk alkalmazkodni a viszonyokhoz- mi, ingadozók! A rendőrség kilóra megvéve, és bármi is legyen, pénzükért meg-fognak dolgozni keményen!
A baloldal még nem fogta fel (az mszp, 2010 óta sem!) - hogy a késedelmeskedést a történelem nem bocsátja meg, csak saját-magukkal voltak elfoglalva három és fél évig... nem lesz ez másként, ezek után sem. Akik győznek (Orbánék), mert minden adott hozzá – „holnap” sokat veszíthetnek, azt kockáztatják, hogy mindent elveszítenek, mert bűnük- már eddig is, mérhetetlenek – politikai céljaik meg nem világosak, ilyetén nemzetközivé lesz a felháborodás ellenük! Vajon ki- ad majd kegyelemdöfést a mindenen átgázoló menetüknek? Talán a CÖF-nél a válasz? Nem hinném... ostobának lenni könnyű, pláne, ha az érdek így kívánja!
Bár lehetne bátorságunk egyenesen szembenézni a keserű, kendőzetlen igazsággal... vereség és szétdarabolásunk a jövőkép, érzéseink a hatalom rabló-markában, amelybe beletaszítottak bennünket, immár két-oldalról is! Törekvésünk, hogy felemelkedjünk csak önámítással – naiv gondolat marad... megfáradt e nemzet- vagy erőt gyűjt?

Sokadszor
már rezignált pátoszt ölt,
             old és mindig akaratlanul,
             hogy az ünnepel ki meghasonlott.
A bővérű nyereségnek, lettünk vakká-
              így vagyunk most,
              kivájták szemünk’ az állatok-- (Szőke Emil)

2014.01.29.

Abraka dabra...

Miért az orbáni bűvészmutatvány, ha nem az egyenlő, hanem az egyoldalú jogokért, és kötelességekért van? Nagy cél, de önzőn, hol nincs együttműködés, összetartás a megoldásra... csak fideszi-egyének igazsága, és általuk diktált igazságosság és erkölcs (én nem nevezném annak!) - s ez szolgálna minden ember iránti magatartás alapjául (?) - csak színre (ha sárga), másokat adva szolgaságnak, a társadalmi nyomorúságnak, immár (és győzelmük óta) a 2/3-dal politikai függésben tartva... ugyanis, hogy megfoszthasd ellenfeledet a támadás lehetőségétől, meg kell fosztanod a védekezés lehetőségétől. Ebben jól teljesítettek! És itt ez a Matolcsynak nevezett kamikaze utód, még rátetézett az unortodox gazdasági politikájával előtte, most MNB-s atyaistenként függetlenítve (így ámokfutása), hol a követeléseknek és a sokféleségeknek sokaságában  a konkurencia harcban- mely elmebajukat hozta - annak vége- hossza nincs! Korlátot sőt saját korlátait sem ismerve, fel sem ismerve a jó bírása helyett, a javak birtoklása tűzve célnak! Ezzel megnyomorítottak egy egész országot!
Orbánnál az eszmék összekuszálódtak, képmutatás van, hol megfeledkeztek már a közjóról. A nagy keresztények (az automata gombnyomogatók) sem beszélnek már róla, de fényezik magukat Júdásként, mert van az a pénz, amiért feladják a hit-tételeit a külön érdekekért!
A társadalom valódi érdekeit már egy spekulatív közakarat alakítja, hol a nyomor uralkodik el, a valódi érdekeket nehéz is megfogalmazni, mert az hatalmi-érdek szentesítő eszméi mindent felülírnak... itt és így az állapot anarchikus! A nép elnyomva (örül a morzsáknak – most a rezsicsökkentés az) téves akaratában – mely szörnyűbb minden másnál – bele nem lát. Bár senki nem elégedett a helyzetével (a gazdag sem), így- ha nem is tekinti a helyzetet megsiratni való veszteségnek... ám tudatlanságuk miatt legyőzettek mégis. Ugyanis, aki önhatalmúlag áthág egy rossz törvényt, felhatalmaz másokat arra, hogy áthágják a jó törvényeket. Kevesebb kellemetlenséggel jár bolondnak lenni (immár a 2/3-ban) a bolondok között, mint egyedül lenni bölcsnek. Orbán rájött a dolgok hívságos voltára és erénynek tüntet fel mindent, papjai, közhivatalnokai, törvényei által lettek kiszolgálói „rendjének”! Enyém és tied átfogalmazva, vele a bűn és erény fogalma is másként értelmezve... csak kívülről látszik megint másként? - mert a szégyen és gyalázat bélyegével rajtunk van  törvényes megtorlással, mi által- amelyekkel (és ahogy) lereagált a lét és vele a nép már saját érdekével is szembe megy.
A kilóra megvett rendőrségnél is szívás van – nincs emelés csak részben... jaj! - a marok üres marad...
De... és ki- mit (kit?) győzött le – vagy végleg vége mindennek? Íme: Visszakozott a kormány: a választásokig biztos nem állítják fel a birodalmi sasos emlékművet a Szabadság téren. Lázár János a héten a Zsidó Közösségi Kerekasztallal egyeztet a „magyarországi zsidó közösségeket foglalkoztató kérdések megvitatásáról”. Tehát: „Elszállt a birodalmi sas...” ? - a hangsúly a „választásokig” szón van (!)
Vagy- és más itt másként: A hétfői, "rezsiharcias" parlamenti Orbán-beszédben foglaltak tényszerű alapjai továbbra is recsegnek-ropognak, rosszabb esetben teljesen hiányoznak. (not.hu) Hupsz. Mondanám, de értelmét sem látom a „vitának” (amúgy is magukban folynak), mert eltökéltek a Fidesz urak és biztosak magukban – ha láttad a háttér-vigyorokat (Orbán háta mögött!).
Megint egy szánalmas mszp-s, és nem is akárki:
Az MSZP elnökhelyettese a szocialista politikus, akinek titkolt százmilliói vannak – állítja a Magyar Nemzet. Ehhez már köpni-nyelni sem lehet... van egyáltalán olyan politikus, aki nem korrupt? Kit választunk? - kiket a nyakunkba? Kikövetelt tisztelettel a közmegbecsülés (Orbánnál sem másként), de a dicsőség vágyuk – a minden előny kikövetelése és értékrendszerükben szerepük már a fényűzésük kielégítetlen szükségleteiként és mellett, kufárias bűvkörrel birtokolt!
Az egyéni szabadságot összekeverték a szerzés szabadságával... a hatalom azért kell, hogy akadály nélkül szerezhessenek és a megszerzetteket biztonságban birtokolhassák? Hajrá, de ehhez én a választó nem kellek! - azaz nem leszek segítője egyiknek sem!

Nyájas a jelen,
       amolyan birkás felhanggal legel
Európa lejtőin- megannyi kolomp-kísérettel
       csókól színt e világ-rend…
A titok ott, hogy ily’ sorsán elmerengek,
       vak-faláról most nyíltan pereg.
Emberség állati sorsában valamit mindig védtem,
       az volt hitem,
csak magára maradt „haza-vágyó vágy gyanánt” bennem-- (szőke)
 
Ui. Most azonban az Orbán viselkedése feletti felháborodás arra vall, hogy "végre meghallgatásra lel a civil társadalom régóta hangoztatott üzenete, (miszerint) ha az EU alapvető értékeit akár egyetlen tagország is megsérti, az változatlanul közös szégyenforrás"  
Hitele és bölcsessége megingott, egyenessége kérdőjelezett- a „hogyantovább” meg félelmet kelt. A spontán- fájon-forró közösség vállalása a szenvedőkkel, akiket ott kötelessége védeni (mármint a magyar hont és népét, akit reformjaival is sújt) már rekedt-tehetetlen, egy hétszínű-papagájnak is sok! Aki „kapát” fröcsög, miért gondolja, hogy úri-keringőre kérik fől?
Választunk? - ha lesz egyáltalán választás! Rendkívüli helyzet esélye megnőtt (utalt is rá a Vezér!). No- meg az előzetes törvénykezések utólagos hatásai:
„Azok a feltételek, amelyeket a jelenlegi kétharmad teremtett meg, s amelyeket sikerült egyoldalúan annyira torzzá tenni, hogy ugyanolyan választási számadatok esetén, mint amilyenek 2010-ben voltak, a mai szabályok szerint nem kétharmaddal, hanem sokkal többel nyerne a Fidesz. Vagyis nem egyszerűen lejt a pálya a hatalmon levők felé, hanem számos biztosíték is be van építve a rendszerbe, hogy akkor se győzhessen az ellenzék, ha csak egyszerűen nyert. Ahhoz nagyon kell nyernie, hogy győzhessen is. Ennek ellenére még sincs más választás, mint elmenni választani, mert a mai helyzetből kiindulva nincs garancia arra, hogy 2018-ban akár ennyi esély is megmarad.”
Jót röhögtem... hogy ne sírjak. És- igazoltuk a jelen hatalom minden ténykedését, ha birka módra nyúlunk a demokratikus eszközökhöz, hogy elhisszük, ezzel megoldjuk a társadalmi problémáinkat! Nincs párt, amelyik tisztán állhat elénk. Lejáratódtak az elmúlt 25 év alatt (sajnos az LMP is a szakadás miatt!)! Csak egy út van, ami becsületes: az a bojkott! De mert gyáva népnek nincs hazája, a tét sem olyan nagy... mintha az emberi erkölcs regenerációja mit sem számítana – mintha egy- szívre láncolt akarat lenne itt, magunk alkotta törvényeknek való engedelmesség, pedig mások adták- szabják a feltételeket ránk és mi mégis hiszünk. Hisszük (talán, mert hinni akarjuk), az egységes társadalmi szellemet, hogy a nép akarata átérezve itt, imigyen önmagának ad törvényeket...hogy egy nagyobb összesség részévé kell lenni, melytől bizonyos értelemben létét és értelmét nyerheti! Pedig a bojkott volna az ésszerűbb, a becsület is megkívánná azt, hogy tettünk valamit (persze így sem nyerhetünk, de kivel- kikkel akarunk nyerni (?) – tedd fel a kérdést magadnak)!
Magyarország volt... van? - vagy a fene bánja? Képmutató megalázkodásra és kíméletlen önzésre nevelt eddig! Az igazság: a természetes függetlenségünk feladása! A magánérdek távolról sem az általános érdeket szolgálja! A gyávaság nem lehet erény! Aki a becsületét elvesztette, már mindent elvesztett – kiváltságokért nem lehet egy nemzethez sem tartozni (keverve az érdek és az érzet) – így a humanitás örömeit élvezni nem lehet... és úgy sem, hogy minden más népben, nemzetben ne partnert, hanem ellenséget lássunk, mert ma a harc mindenki ellen van!
 A politikai zsarnokság és a szellemi barbárság megakadályozására egyetlen biztos módszer van: minden alternatíva (a helytelen is) bemutatása az embereknek, minden vélemény (a képtelen is) meghallgatása és nyilvános cáfolata... mert a szabadság útján kell haladni, mert nem lehet átruházni másra ezeket a jogokat –  ha mégis- valami folytán átruházódik (mint most is), ami ilyetén zsarnoki lesz - az- az embert rabszolgasorsra kárhoztatja! Ellenzék dolga lett volna a felvilágosítás, de megalkudott és ebbe az alkuba visznek bele most egy népet (!) - hol csak birkanyáj lehetünk, mert minden illúzió és- mert sértve az emberi jog, emberellenes szelleme ellentéteiben a némi igazság nem elég voltával - így korlátozódott tényein, mára levont konzekvenciákkal adja lehetőségét a más történelmi tapasztalatoknak, ami korlátoz mindent és mindenkit (Horthy iránya, a nemzeti-szocialista felfogások sűrűjében)!
Megint csak az lesz a vélemény, hogy raktam a szavakat egymásutánban, minek értelme nincs (ha eleve elutasított mások értése nem is lehet értelme semminek).
„Az óriás molinókról, a falakon és a buszokon elhelyezett hirdetményekről ránk vigyorgó bohóc, aki már négymillió példányba a lakásokba is betolakszik, valójában nem az ellenzéki pártokat teszi nevetségessé, hanem az állampolgárt röhögi ki. Pontosan ennyire nézünk hülyének benneteket, üzeni vele a Fidesz, így bohóckodunk nektek, a ti pénzeteken, miközben ti hagyjátok átverni magatokat.”

2014.02.05.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 84
Tegnapi: 581
Heti: 2 814
Havi: 10 716
Össz.: 296 785

Látogatottság növelés
Oldal: Részletek...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »