Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

A Maródi… (!)

 

Minek nevezzem a kormányt? Lázadó? Lassan a legfontosabb kérdés lesz, mert a lenni vagy nem lenni kérdése képben – hangban – viselkedésben súlyozott helyet foglal…

A mostani lázadók a parlamentben vajon inkább a kormányzati működőképességet biztosító pártfegyelemre vagy választókerületük szavazóira – benne saját újraválasztásukra koncentrálnak-e inkább? Mi a funkciója egy parlamenti képviselőnek: a kormányzati stabilitás – a kormányzó-képesség biztosítása vagy pedig a választók érdekeinek képviselete?

Nézzük onnan a kérdést, hogy mi történik akkor, ha konfliktusba kerül a kormányzat támogatása és a képviselő választókerületében élők képviselete?

A normális képviselő egyet tehet – válasza ekként szólhat: én sokkal inkább törődnék a választóimmal, mint a kormányzat által ránk erőltetett pártfegyelemmel! Hogy az ilyen mentalitás mit fog kiváltani Orbánból – és mennyiben teszi hatékonnyá a kormányzást, azt csak sejteni lehet. Aki a bíróságoknak így neki megy, attól minden kitelhet!

A bomlás, a hanyatlás már látszik – olyan dekadens! Igen merész dolog egy társadalmat, egy folyamatot, egy irányzatot, egy csoportot vagy egy személyt dekadensnek minősíteni. Ugyanis az ítélet mögött sokszor személyes értékítélet húzódik meg...

Azonban nyitott vita eredményeképp lehetséges olyan kritériumokat találni, melyek alapján dekadenciát diagnosztizálhatunk, amennyiben ezt sikerül adatokkal alátámasztani. Sajnos nálunk egybevág minden, hiszen az épp számos eldurvult és a most kibomló utalások tendenciózusan - tettein és belső összefüggésein megsokszorozza az érzetet – és értetlenül hallgatjuk, mit birkatürelemmel viselünk (még)!

A kultúra megbénult – és - vagy intézményeit éltető, nekik értelmet adó vallási, ideológiai, etikai rendszer kimerül, a közösséget már nem ihleti.

A társadalom és a politikai vezetés nem képes a kialakuló problémákat fölismerni vagy kezelni, ezért azok elmélyülnek, komplikálttá válnak és zsákutcába jutnak.

Más aspektusból: ami jelenlegi kultúránkat illeti, számomra az jelent különös veszélyt, hogy az egyének szintjén uralkodó értékek, vágyak és jogok összessége kollektív szinten komoly károkat okoznak. Csak egy példával illusztrálom ezt a tézist. Az egyének életvitelében a szabadon választott párkapcsolati formák fejezik ki az általános óhajt. Ennek következtében a stabil családi forma bajban van, és nem teljesíti a tőle kollektívan elvárt funkciókat… (hány gyermeket vállalnak)!

Az ideál páronként 1 vagy 2 gyermek (vagy 0), ez azonban kollektívan demográfiai deficithez vezet, a népesség száma csökken… lehetne még szép számmal sorolni a kézzelfogható tényeket.

Parancsra nem működik! 

Az esetek további tágítása és – bevallottan, bár természetesen az adott keretek mértékében – a magyar politikai kultúra formálása szükségessége is felmerül…

Nem állíthatjuk, hogy minden rezzenésen rajta tartjuk a szemünket, ám azt igen, hogy olyan kérdéseket is megfogalmazhatunk, amelyek továbbgondolásra érdemesek, ha valakit valóban érdekel pl: milyen állapotban is van a magyar politikai kultúra a nyugat-európai viszonyokhoz képest?

…hogy milyen különbségek és hasonlóságok mutathatók fel a nyugat-európai és a kelet-európai országok politikai kultúrája között?

Az összehasonlítás arra is jó, hogy elkerüljük a nyugati minták idealizálását és a kelet-európai provincializmus önostorozó, ám ugyancsak hamis képét.

A sajátos kelet-európai vonások némelyike ugyanis valóban tekinthető a provinciális gondolkodásmód eredményének Orbán „fél-ázsiai” megjegyzése miatt is – felém (legalábbis) igazolta szűklátókörűségét, helyi szűk-körű problémák, érdekek, eredmények egyoldalú túlbecsülése, ellenben mindez az országos nemzeti arányú kérdések szem elől tévesztésével teszi (!) - ám igen gyakran ott is elmaradottságot kiáltottak az elmúlt húsz évben, ahol annak nem volt helye. Nyugat-Európát morális bunkósbotként használták, miközben a kelet-európai jelenségeket egy idealizált nyugati mintaképhez mérték… most meg fordít (a köpönyegen) – és csodálkozik, ha a taslik, pofonok viszonozva vannak!

A politika működését szabályozó alkotmány és a törvények ugyanis csak a keretet biztosítják a politikai küzdelmekhez. A küzdelem stílusa és módja már a politika szereplőitől függ…

A fair play kifejezés Orbánnál nem ismert… még ha leginkább csak ideálként is tételezve az íratlan játékszabályok betartását. Az alkotmány teoretikusan sem végiggondolt, kidolgozottsága sivársága inkább – ennek okán bukdácsol. Ha bukik, annak oka leginkább a politikai kultúrában, és az informális eljárási szokások hiányában keresendő, és tartalmi rendelkezéseiben sem másként…

Kérdésem: apolitikai kultúra íratlan szabályai, és az ősök bölcsessége, amelyet az utódokra hagyományoztak elferdült?

…a politikai cselekvés olyan nyilvános normáiról van szó, amelyeket nem feltétlenül foglaltak írásba, de amelyek nélkül egyetlen politikai rendszer sem lenne működőképes. Az európai demokratikus kultúra tapasztalatai szerint az írott alkotmányok és törvények által meghatározott politikai intézmények csak annyiban lehetnek működőképesek, amennyiben azokat a politikai szereplők íratlan viselkedési normái is alátámasztják.
 

MÁS!

Demonstrációk tekintetében kipukkantak a szervezetek – civilek és pártok együtt ünnepelni és tiltakozni nem tudnak? Milla nem jól gondolkodik… állampolgári akarat és a politikusi akarat már soha nem lesz egy? Akarat és képviselete sem fog így megvalósulni!

Pápaválasztás: a legnagyobb esélye a Mexikónak van – a legnagyobb katolikus ország… (!) 

Az a rész ki választ mégis méltó maradt önmagához – ki jövőt idéz a látomásban, fehérfüstjét látja az „átszellemült” anyag lebegő felszállására! – a tökéletesség kiállja a próbát s a példa erejével hat… lássuk hát az egész keresztényt, a feltétlen katolikust, a meggyőződéses apostolt, az izzó lelkesedőt, a még öntudatos névtelent, a hitéért és meggyőződéséért minden körülmények között helytállni tudó, hűséges, megbízható krisztusi jellemet…

 

Megadom magamat felemelt kézzel a sorsnak.
A láng kihunyt,
A mű romjaiban. Megriadt
Lét magába buggyant- pórázzal álmatag
Közönyébe zárt a tapasztalat.
Határaim el-eltolódnak,
Hol meg összefolynak,       
Sajátosan fogad magába,
Hogy jobb és bal, nem talál utat (!)
Választások idején és nem ciklusaiban
Összeölel majd földet éggel,
 Az érzelmek ott már ’másba gabalyognak--(szőke)

 

 

2013.03.13.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 255
Tegnapi: 241
Heti: 496
Havi: 7 975
Össz.: 1 095 354

Látogatottság növelés
Oldal: A Maródi...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »