Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Didergő végletesség…

                            

Orbán és a Haza… egymástól távol, mint Plútó a Földtől… kicsi és nagy-keringős- kerengő pávatánccal is mással-hangzatos rálátással, a valódi élőkről szólni nem szól, csak van magának – magáért. Önző módján az értelmiség véleményt-alkotó részével egy halott világot épít fel, hol az- inkább az élet elsiratása, mint egy túláradó életkedvnek és érzelemnek vígjátéka lenne– csak bonyodalma érezhető kettősbeszédekkel, az optimizmus riadalmának rikító következményeként…

sírnivaló, hogy milyen emberek mennek ma politikusnak és milyeneket választanak is meg.

„Orbán Viktor, aki immár három éve buldózerként tarolja le a politikai környezetet, egyre mélyebb árkokat ás a társadalomban, állandóan barkácsol az alkotmányon, úgy, hogy az Európa Tanács szakértői már a demokrácia súlyos veszélyeztetéséről beszélnek. A magyar vezető pedig mélységes sértődöttséggel reagál az európai intézmények bírálatára, azt állítva, hogy őt igazából dicsérni kellene, hiszen amióta ismét kormányon van, azóta sikeres az ország. Tényleg? Igazából azonban Orbánnak alighanem kedvére való a páriaszerep, amelybe belemanőverezte országát.” (die Presse)

…kiválóan kiszolgálhatja azt a sok magyart, aki áldozatnak látja magát, akivel a történelem folyton igazságtalanul bánik el, közben pedig a miniszterelnök megkívánhatja népétől az összetartást… nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megszerezze a pódium legfelső fokát a kontinens politikai bunkói között. Orbánnal az a fő gond, hogy ország csak propagandacélokból érdekli őt. Voltaképpen azonban saját hatalmának kiépítése, a saját párt uralmának megtartása, a klientúra megjutalmazása vezérli őt, a nép jóléte vagy nyomorúsága csak másod- vagy harmadrangú kérdés számára. Mert ha ez utóbbi lenne az első számú szempont, bele sem kezdene a társadalom megosztását célzó intrikus hatalmi játékaikba…

Kósa véleménye az MSZP-ről és anno- az olajszőkítésről (amiben ők sem voltak „piskóták”)! Mégis: „A szándék kétségtelen, a kivitelezés nagyon amatőr” (ő már csak tudja!) – jegyezte meg. Kijelentette: kiderült, hogy egy maffiabaloldal van Magyarországon, amelynek tagjai minden eszközt, „csalást, lopást” igénybe vettek, hogy megtartsák hatalmukat. (Oldaltévesztésben van –mintha mai magukról beszélne!)

Az ellenzék tesze-toszasága csak hitelesíti Orbánékat!

Az ellenzék bugyuta és ostoba hozzáállásából építkező valóság, már szinte csodavárással határos - kifogyhatatlan csodálkozással tölt el. Csodálom, hogy még színre mernek lépni. Konfliktusaikkal az ördögi kör – mint 22-es csapdája rajta – szűkül és zárul - csalódásra is vak! Még mindig az öszödi-beszéd a téma, meg a sajt kié legyen – ki- kit zárjon ki… milyen posztra kit nevezzenek meg, jelöltnek kit indítsanak stb. Ostoba, mert lassú hervadással felőrlődik az erő, az életkedv is csak nyomokban, felborzolt idegzettel ők sem másként, csak mindenik magáért. Gyurcsány a téma? Igen! Mert nincs mondanivalója az ellenzéknek, de a központi téma, hogy a Gyurcsány ne legyen velük - mert lejáratódnak, holott épp ez lesz bukásuk egyik oka!

Értelmiséget szajkóznak, holott nincs is értelmiség. Másként- kérdezném: milyen értelmiség az, ahonnan hiányzik az értelem. Ja- hogy önjelöltként kinevezik magukat annak? Hát! De úgy véljem, hogy hiteles a beszámolójuk (mint Szárszón?) - vicc! Leírták és betanultak valamit, de úgy látva – bátortalanul – hogy hiteles nem lehet mégsem… beszámoltak valamiről, inkább vágyaikat fejtegették (!) – mi lenne a megoldás, merthogy megoldás az kell (és mindig a másikra várva a tett el is marad), nos - ez így nem elég – keletkeztetnek valamit, de látszat az együttműködés, amiből épp a közönség marad ki mindig (mindig is így volt) – az emberek lelkiállapotát, ez a „fényes”- értelmiség nem tartja szem előtt… lelkendezve fintorognak valamiről- valamire. Nincs egyezség, nincs visszaigazolása az összefogásnak. Szar van! Egy rakásban bűzlik mind! – minden esetlenségével együtt egyformán kiterjed (átható szaga miatt is) a változatlanra és a változóra, az örökre és romlandóra. Szárszó csupán egy pillanatfelvétel volt!

Az életösztön és az értelem pöréről van szó… vitázunk az emberről magáról (mert élőlény lenne- vagy mi a fene (!) – ennie, innia kell)? A fenéket – eszményről, szenvedélyekről? – jaj! – csak hatalomról szól a fáma. Azt ki birtokolja… hol itt az egyenrangú társ? Együtt és mégis külön-külön? Tettek helyett szavak (csak jogi értelmében) – és nem biológiai, lélektani és morális valójában, hogy a „hódítást”- követelő másik is részt kaphasson, a szerves egésszé összeolvadásuk most is elmarad majd! Lehet, hogy lesz valami: talán egész is, de lélekben mégis eltérőn „poétizálják” együttlétüket. Közel és mégis távolodva egymástól, ahogy „emlékké nemesednek” – nekünk meg marad a szenvedés, a nyomor így is, úgy is!

Tehát nemhogy áttekinthető a lét, inkább áttekinthetetlen – magától is vonakodó… mielőtt kitágulna, máris kényszer-zsugorban (bébi-pózban) azonosít valami megnevezhetetlent – benne az ember oly aprón, hogy arcvonásaiban is (még- már) felismerhetetlen – és mert felismerhetetlenek, az egyetemleges emberi sors képletévé is válnak! Sunyit a lét… a választás ünnepi-csúcsra majd cserben hagy, mert vakon vagyunk így nem betekinthető az anyaga – mert e tér, a földem (ami kisajátítottan lett Fideszi)– a Hazám! Csak végtelenkedve, gondolatban is- és magánkörülményeimben is kopáran-elrendítő- látomással, síró-hangjaival keresve a biztonságot, békességben - ami nincs! Már nincs! Gyurcsánnyal lenni vagy nem lenni - ez lenne a kérdés? Nélküle vagy vele már buktunk. Orbán marad… nem magyarázom, minden épeszű ember látja és tudja, hogy ellene küzdeni lehetetlen és már felesleges – a módszer nem találtatik el: az MSZP-sek naiv elképzelése módszerében csak hangulati tartalommal bír… érdemben hűlő és porló. Kizárólagosan eredményre csak egy dologban juthatunk és az a bojkott lenne! Gyáván, mégis meghunyászkodunk és meghajlunk az „Együttesnek”.

Akiket sem más, mint az egyéni és önző érdekek vezérelnek a csúcsra… bejutni az ország házába és jó-pénzért kitölteni az időt, mit rájuk szab a jog a választások után, de a kétharmad okán tartalom és lehetőség nélkül mégis a vonzás és taszítás reménytelenségében fürösztve, ahol a mindennapitól annyira eltérő történéseivel, kietlen idegenségükkel fognak megjelenni- többévi törvényszerűségében ellenpontozni a látomást egy átforrósodott „eredménnyé”!

 

A láng éle? A kényszerzubbony visszája… demó–gráciám!

 

Még büszkélkedik,
Mint kecske a szirt élin.
Bonyolódik hízelkedőn:
Felélénkült itt
Így viselni magát, mert jelölik…
 
Kiszabott a munka,
Álnok és ravasz (!)
Belé üti magát mindenütt hívatlanul is.
Javall így, nem nagyot, nem kicsit,
Eláll, szem és száj,
Ha köntörfalaz,
Ide is, távol is keményen „kászolódik”-
Meggyűlt-bajunk, véle felkapaszkodik?—(szőke)

 

Mily’ más most Naturáliám (!) Míg ismeretlen volt, más volt a „nyelv”, más a föld… („naturália non suntturpia”)

 

2013.07.16.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 473
Tegnapi: 241
Heti: 714
Havi: 8 193
Össz.: 1 095 572

Látogatottság növelés
Oldal: Didergő végletesség...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »