Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Fauszti vágy és az olümposzi nagyság…

 

Szárszói vágyálom: „Összefogás kell, de nagyon – így a fő üzenet. Valamint úgy: nem most, a formálódó összefogás hajnalán kell eldönteni, ki legyen a miniszterelnök-jelölt. (Természetesen Bajnai szerint Bajnai, Mesterházy szerint Mesterházy az alkalmasabb e szerepre.)

A szoci pártelnök meglehetősen militáns, egyebek mellett azt taglalja itt, Szárszón, mi történhet a remélt győzelemig, s utána.„Ezt a szemét rendszert lebontani kemény harc lesz” – szól Mesterházy. Aki szerint Orbánék, ha buknak, „fel fogják gyújtani az országot… velünk szemben a pretoriánusok állnak, ezekkel szűzlányként nem lehet harcolni.” A harmadik bicikli lehetne (lehetett volna) Gyurcsányé, mint „X-Men”, és kész a BMX! Talán meg sem hívták? Olyan ez, mint a csillagászatban a feketelyuk, mindent beszippant, de- és meg is öl politikailag… vagy külön pályára röpít. Mára már elavult a lényege… összefogni, jaj! - de nagyon nehéz és mindent visszacsinálni meg lehetetlen. Újrakezdés? – „apropója vélhetően a rémület. A rémület attól, hogy az Orbán-kormány jövőre még négy évre prolongálja magát, s végképp szublimál az, amit ma ballib politikán, politikusokon, értelmiségen értünk.”

És ezek után ellehet tolni a piros-biciklit (!?)

Bajban vagyok az értékeléssel, hogy mi jobb és mi bal eddig is kétséggel – érzet mondatja velem, hogy nagy baj előszele éledt… ahogy Ángyán is mondja: „mindkét oldal maffia”! Akkor kire adjam voksomat? - valószínűleg senkire, mert nem szavazok. Bajnai és Mesterházy megegyezni nem fog csak hamiskodnak és már egymással is, az embereket megvezetik ugyanúgy, ahogy azt a Fidesz is teszi! Egyik sem különb a másiktól… Mindkettejükből Gyurcsány csinált (majdnem azt írtam: embert) főnököt és máris fejükben a dics – jaj! - megártott nekik! Bajnait Gyurcsány tette meg miniszterelnöknek, Mesterházyt meg pártelnöknek, aki meg is hálálta: túrta- fúrta (és teszi még ma is), ahol csak tudta. Most azt mondják, hogy szövetségre Gyurcsánnyal csak a választásig szövetkeznek, azt is csak akkor, ha utána visszavonul a politikától!

„Szép” dolgaink vannak: Gyurcsánytól fél a jobb és a baloldal is. Vajon miért? – mert az egyetlen őszinte és normális ember a palettán, aki nem ellopja a másét, hanem adhat is… a többi hazudozni fog és az egyéni meg a párt- közeli híveiket „táplálják”, hasonlóképpen, mint azt a Fidesz teszi. Bocsánat, de nem bízok egyikben sem! Nem választok. Értelmetlen! Nálam a bojkott áll még mindig az első helyen… Emberek ébresztő, mert késő lesz – ígérgetéseknek ne üljetek fel!

Mivel sikerült kiismernem a Fideszt, a baloldal semmiképp nem nyerhet (Mesterházy és Bajnai csak álmodozhatnak) - rengeteg praktika áll még a Fidesz rendelkezésére – ilyen (a sok más mellett) a szószékről való toborzás, és ha valakik, hát a papok tudnak híveik nyelvén és lélekhez-szólóan – már hogy a lélek hatókörének, érdekeltségi terének arányait is megsejtessék az emberekkel. Bizonyosság, hogy e hang elér a szívekig is, a szomjas lélek kitárt és ők ezt ne tudnák – delejes, rejtelmes közeg, a messziről érkező üzenet közvetítői a papok…

De utálom ezt a világot, a mai magyar valóságot, hol a mese varázsával és távlatosságával teszik gazdagabbá, tágasabbá s eseményeit jelenésszerűvé. Itt remeg az összetartozás érzése egyesíteni a benne felötlő dolgokat, hol az egymásra vonatkozó fogalmi utalásokat intenzíven hangolja egyetlen folyamat lüktetéséhez, hogy az Orbáni hatalom szentté teljesedjen.

Mit akarhat itt a két pór „senki”, Bajnai és Mesterházy, akik az orruk hegyéig sem látnak… (?) Amúgyis csak lazán fűződnek egymáshoz! Az értő társak hiánya (annak tudata) s a veszteglés élménye némileg elkomorít – már testvéries közösséggé nem humanizálja magát egyikőjük sem! Sem erőssé, sem méltóságteljessé – belső tartalékaik sincsenek és mégis színes-mámoros ünnepet remélnek. Emberek! – be ne dőljetek! Álmodják a hatalmat, de tenni mikor 2010-ben ott volt egy történelmi lehetőség még csak észre sem vették… mit akarnak most, amikor tudják (mert tudják) a Fideszt legyőzni nem lehet (tehát a lehetséges: kiegyeztek) ezért a cél nem lehet semmi egyéb, mint a parlamentbe bejutni – és vajon kit képviseltek eddig is? – csak magukat ott! Nekem nem kell a sok szószátyár szalonkodó! Hogy Gyurcsányt kirekesztik, már tiszta a képlet – számomra bizonyosan az… marad a Fidesz és álmodozunk egy megszépítő messzeségről, a nagy érzések örök továbbrezgéséről, valamilyen küzdelemben valamilyen békéről – a harc és idill örök ellentétében a megnyugvásról.  Mást nem tehetünk? - de igen! – bojkottálni a választást, mert forradalomra ez a nép nem érett!

A magam életének benső rendezését, azt például, hogy miként tudok harmóniát teremteni, ösztöneim és értelmem között – vágyaim és képességeim között – céljaim és lehetőségeim között – a külső körülmények segíthetik vagy gátolhatják, de helyzetem meg nem oldhatják. A tanácsok mellé esetleg kaphatok még gyámolítást is, de az egyéni létem kérdéseire csak magamból adhatok választ! Mindenki elébb döntsön magából, mert az életét mindenki maga irányítja, annak bábája vagy sírásója lesz, de lehet derűs is vagy keserű, szép akár, de rettenetes is… céltudatos vagy céltalan, nagyszerű vagy nevetséges – ezért is vagyunk mi az egyén nagy bajban. Még erőgyűjtés van, nagy gondolatokat is dédelgethetünk magunkban, de eljön a cselekvés ideje is, hamarosan, hol a szükséges tartozék: a másokért is élni! Engemet nyomaszt a súlya…

Létharcaival lázam… vele perifériára került minden, mi értelmet adott eddigi életemnek… szinte már életidegen lett állapotában, rajtam és bennem. Bennem sűrűsödött sötétsége, csak tétova életjeleivel van, melyben az áhítat is remeg… s a láthatatlan távolok hiányán a lélek tétlen magánya áll…

                              

Bűvölhetem már a pocsolyát?
 
Csak bajt hoztam magamra, s másra-
Rendváltással gabalyodott e lélek önmagára,
Tudta határát a rövid-szeretetnek
Gyászos ágain a lét, 
Megbánásra lármázva.
A múlttól búcsút sem vehetett…
Megcsalatott már e nép,
Kiforgatva, pányvázva,
Újjá sem született, kedvessé sem lett…
Mint mindenféle hányt-vetett portéka,
Amúgy, e léttel megvetőleg: 
A közből is kilakva!
Legalább nem mondhatja, hogy jó meg nem siratta—(szőke)

 

 

2013.06.23.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 548
Tegnapi: 241
Heti: 789
Havi: 8 268
Össz.: 1 095 647

Látogatottság növelés
Oldal: Fauszti vágy és az olümposzi nagyság...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »