Van még lejjebb...
A „gyermekéhezés életmód”-ja után, megint a „gyöngyszem-vetés” módjának egy másik változata csattan rajtunk:
„...a KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter kijelentette: sem a sajtó-, sem a szólásszabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra - ez az egyik tanulsága a múlt heti tragikus párizsi eseményeknek.
Dekódolható-e másként e nagyon keresztényi úriember szövege, minthogy: a francia fővárosban legyilkolt újságírók megérdemelték a halált, maguknak keresték a bajt.”
Ez az ember már a jelenlétével is gyaláz, hát még megszólalásaival- rá is tesz egy-egy lapáttal... hadd keveredjen a bűze is.
Megállapításom:
A határokat, tabukat a politika esetében nem a morál, vagy vallásos erkölcs írott- íratlan szabályai rögzítik, hanem egy lényegében illegitim, hatalmi mechanika oktrojálja, ezért a „határsértés” természete is más...
politikai-lényege mint kortünet az adott politikai, társadalmi-viszonyokra ad választ. Ily módon nem függetleníthető azoktól a körülményektől, melyekre reflektálva megszületett...
úgy tűnik mégis, némi szellemi impotenciára utalnak Harrach szavai, és eleve az önmagukba záródás
kudarcára vannak ítélve KDNP-eileg, lévén, hogy e szövegnek erősen kontextusfüggőnek kellene legyen tartalma, mégis- kerülvén a „mindig-valóságot” a nagy megállapítások lehetőségére, így elenyésző tartalommal bír értékre is! - vagy önkritikai észrevétel volna (nem hinném, a tükörbenézés náluk nem szokás) – akkor kire – mire értve a megállapítás (arra nézve, azért sejtéseim vannak)?
Okosabb, ha hallgat... időnként legalább!
A terrorizmus minden fajtája elítélendő és ellene küzdeni kötelesség... (!)
„A Párizsban gépfegyverekkel gyilkoló terroristák méltó magyar követőkre találtak. Igaz, hazai barátaik még nem puskákat használnának a "vallásgyalázók" rendszabályozására, "csupán" törvényt alkotnának ellenük - de hát az eszközhasználat kultúra-függő, a cél viszont közös: megregulázni mindenkit.”!!!
Farkasfogakkal itt vicsorg' a baj...
Történelmét írja múltjából,
jövőnek
súlytalan-vak
s vakon fest ezer-évet-
és lesz ki- talált-sors roncsaival énekelhet
a hitványságokban (!) - így hirdet új-diadalt,
hogy koronára-újult
lelkendezéssel
unalmát űzi a tan-
távolokban keresni múltak lábnyomait,
lelépni visszacsévélt ideit
- már lelke koronás-kedvének -
mértéke nem ismerszik itt,
így határa csillagos-ábrándjaiba a kedv
ily emelten „hív”? -- (szőke)
2015. 01. 15.