Orbán nyitott könyve...
...borról szólj Te!
Mesélj- s mond el ki most a ház ura...
- így szóljon szád
ne vizet prédikálj – (szőke)
Fejjel a falnak...
Előszó gyanánt: ...az ideg bennem – és már nem vagyok összeszedett... színi-előadást nézek az országgyűlésben- nap mint nap – mit mondhatnék? - nem élvezem. Elkészült itt egy pár sor – szűzin a darab, így féllábbal a bírálhatóság területén állanak... lám- előttünk kitárulkoznak a fél-lények a szándék és megvalósulás közt már, a megvalósult részleteikkel gátat vetnek- képzeletem élvezetes csapongásainak, ahogy a gondolatom itt- szabad űrében leledzik - még szabadon. Ám ugyanakkor másoknak, hogy azt ne mondjam: kívülállóknak, épp ezekkel a papírra vetett részletekkel nyithatnak utat a már megteremtettek különös világába...
Kérdés, hogy a komolyság kinek- minek jár (tiszteletről nem is beszélve)? Tárgy és a figyelem – könnyed szórakoztatás és a publikum- jaj- véresre tapsolja tenyerét! A sugallatok a felébredés pillanatához értek. Felébred-e rá a nép? (talán az ellenzék?) A nehéz kenyérkereset áldozatai már szemünk előtt!
Íme a bátor férfiak - „űzzétek most borral a gondot:
holnap a roppant víz fogad újra.”
Összevisszákban előadva:
Orbán és Vona csörtéje csak színjáték (mindig is az volt) - furcsa is- meg nem is, amikor egymásra vannak utalva. Szövetségesek ők, ám a választókért marad a harc... így időnként egymásnak esnek. Politikájuk egy- és ugyanaz... a saruk, amit látványosan egymásra kennek fel, szintén egy anyagból szaglik mindkét pártból.
Ha van törvény arra, hogy nincs gárda- és nem is grasszálhatnak, akkor mégis- miért nézi el nékik Orbán, hogy törvényekkel szembe menjenek, így mutogatják magukat a kirakatban..(?) Hol a piros játék? Törvény van vagy nincs?
Még egy megjegyzés – tételezzük fel: ha egy miniszterelnök környezetében milliárdosok és multimilliomosok szaladgálnak, a miniszterelnök – a bevallása alapján - meg épphogy él, semmije sincsen, és mégis hagyja a kormányban is, párttagjainak is, eszméletlen gazdagodását, akkor vagy beteg, vagy hülye! (Mondanám, hogy tisztelettel, de mit tiszteljek egy ilyen emberben- aki mások nevére gyűjti „kis” vagyonkáját (?) - vagy épp titkosítja annak valóságát - persze- hogy ez is csak feltételezés.)
Állítani semmit nem állítok! (Amit igen, az nem ide tartozik... intim szféra)
A sánta kutyus, máris utolérve?
Mert- ama „nyitott könyv”-ből ez olvasható ki! Akárhonnan nézem is, alkalmatlan feladatára...
Az elmúlt „nyolcévezés” már lefutott lemez lett, most mégis- másként is, színházat játszanak a publikumnak? (Ahogy a színházi-emberek szokták mondani: a publikumot nem lehet eléggé lebecsülni.) Már Brüsszel is bűnös és ők maradtak szentek...
Ők a népért élnek...
Gyurcsányozás után, már Merkeleznek is. Ami látszik, mind csak magáért van... és korruptak a velejéig!
Igen, magukért csak – megy a csalás, a hazugság, a közpénzek elsíbolása.
S ím, maguk árulják el magukat, épp a színjátékokkal, a műbalhékkal!
A másik színházidarab, a maguk sajnálata- sajnáltatása, hogy lám- kis-hazánkban is vannak gyilkos- jelöltek, akik az életére tőrnek a „Nagyoknak”! - és még kitudja kinek... majd jönnek a terroristák, de elejét vesszük és vészhelyzetet hirdetünk – majd rendeletileg kormányzunk és elvesszük az emberek pénzét és vagyonát (kocsiját is). Ezek után már a választás is lefutott dolog, nem lesz- minek az? Vészhelyzet van (lesz is). A Fő marad- Kormányzóvá, így lesz az ember...
Ez látszik, innen lentről, a békaperspektíva sajátságos állapotából következően, ha nem is követhetően...
háborúságban
nyakam billen
- szám is félre
magam itt csak félve
...csak
próbát venni vagyok szüntelen
így is nehéz életem
vagy csak így nehéz
míg rá nem ébred bennem
lelkem
a sors nyitjára
de a háborúság ma
csak pusztít- elpusztít mindent
mi emberi azt is- alkonya lelve itt
...az mindene
jaj-
hiába a jóakarat- mi lehetne lényege
az istennek se lesz jobb
a hangulat- kellő erővel megtörve
rá a hang
ami ma
történést jelent – de miért-is végre? – (szőke)
2016. 03. 22.
folytatás: www.magam-emeszto.hupont.hu