Diktátor és a „gyarmat”!
Ahogy jó székelyem mondja: ”Hagyja el kjed, ne járjon semmi után, mett nekem bizon most semmi sem kévántatik, higgye meg!”
„A hangzatos szólamok ellenére vesztésre áll a Fidesz-kormány az adósság elleni permanens harcban: az államadósság abszolút összege újabb történelmi csúcsot ért el, és GDP arányosan is a kormányváltás előtti szint közelébe került. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy közben eltűnt a magán-nyugdíjpénztárak 3000 milliárdja, és a megszorításokkal legalább ugyanennyit vettek ki a lakosság és a cégek zsebéből.”
Az államadóság forint összege nem fedi a valót a cikkben, mert a leírtak volnának igazak, azt már röhögve kifizette volna a „magyar”! Külföldi valutában értendő az összeg talán!
Mindegy is… mert szar az egész és nemes egyszerűséggel minden hazug is – ilyetén már a hivatással járó kötelesség is másként magyarázott… nekünk marad továbbra is a megalázó szegénység az egyre szaporodó csalódások között a kétségbeesés reménytelensége…
„A német politikai hetilap „Nem diplomatikus miniszterelnök – a magyar kormányfő náci módszerekkel vádolja Merkelt” címmel tálalja, hogy Orbán Viktor nem éppen finoman, náci hasonlattal védekezett a német bírálattal szemben, amely szóvá tette, hogy Magyarország jobboldali fordulatot hajtott végre, amióta a Fidesz hatalomra került. Az eset kissé durvának tűnik és diszharmóniát kelt a két állam között, miután Merkel vélhetőleg csitítónak szánt kijelentése nemigen tetszett Orbánnak, aki a kormányhű közszolgálati adón reagált. Jelenleg a politika és a sajtó mindkét oldalon találgatja, hogy a politikus miért tartotta szükségesnek a verbális támadást. A diplomáciai ügyességet általában nem tartják a magyar vezető nagy erényének. A politikus nacionalista retorikát használ, amióta a Fidesz a 90-es évek óta egyértelműen jobbra fordult. A szocialistákat és a liberálisokat „hazaárulónak” tekinti.”
Eszement diktátorként és ugyanakkor egy ócska „nemzetiségiként” (abból is a legalja), hogy markát tartva az „apanázsért” belerúg a kenyéradó gazdába! Erőt akar mutatni – de nem más, mint a kisegér a macska szájában – még rugdal egyet-kettőt… mert megérezte a végét, benne van a védekezés szándéka is. Zsebre-vágott kézzel, gőgős képpel, benne a félsz és ezért is kiegészítő játéka a visszabeszélés, erőt így mutat - azt képzeli, hogy erkölcsileg magasabb-rendű másoknál, már régen csak nulla… valaki közelében súgja meg neki, hogy fogalmai a létről összekuszálódtak – a magyarázat, mint rádió-hangja kiszáll és elszáll az éterből, semmire- nem-jó tartalmával szavai értelmüket vesztik!
Orbán „aggódik”! Miközben Magyarországon erősödik az antiszemitizmus, a keresztény egyházak támogatják a zsidó közösséget a zsidók és a romák elleni provokációkkal szemben, amelyeket a másik oldalról pártolnak a gazdasági válság miatt elégedetlen Jobbik-hívek.” Egy szösszenet:
„A zsidóellenességnek mélyek a gyökerei Magyarországon, és eleven a nacionalizmus, illetve mostanában erős a nyugtalanság a romák miatt is. Az ország gazdasági visszaeséssel küszködik, és a választókat kiábrándították az előző kormányok, így a Jobbik a választásokon megcsapolta ezeket az érzéseket. Orbán Viktor ugyan elítélte az antiszemitizmust, és pár napja egy interjúban elhatárolódott a Jobbiktól, attól azonban visszariadt, hogy a Zsidó Világkongresszus (ZSVK) közgyűlésén forduljon szembe a párttal, jóllehet a szervezet elnöke pár perccel korábban éppen ezt kérte tőle. A ZSVK egyik szakértője úgy látja: a kormányfő aggódik, hogy ha túl keményen lép fel a Jobbik ellen, akkor nem lesz képes begyűjteni a párt szavazóit jövőre.”
Az istenit ennek a sok eszementnek, a Vezér sem másként… gyávul Orbán ott, ahol bátorságot kellene mutatni, hol meg bátor - de ott, persze, hogy ott, hol a „pofáját” satuba foghatná inkább (!) Nehezen érthető és inkább a pszichiátrián van válasz rá!
A Horthy-féle kormányzóságát félti (emlékszünk? – ő mondta a prezidenciális rendszer szükségességét), mert a hatalmat szereti, hatalmaskodni tud is (érzéketlen és embertelen, mondhatnám egyszerűbben: úgy viselkedik, mint egy „faragatlan tuskó”), ehhez csak a Jobbiktól kap, kaphat támogatást a pártján kívül! Van itt már minden, ahogy Orbán magának rakja fel „glóriáját”! Dicsfénnyel vonja át, mert ez az ország neki köszönheti „diadalmas” átalakulását (van nyomor, éhen-konyha, fél-ország lecsúszóban és élvezi!), újfent vidáman lett egy újmódi honfoglalás orbáni módra, ahol a gaz szocialista kormányzás alatt megsebzett vidék most visszanyerheti igazi (eredeti) arculatát. Ahogy a haverok és növényeik- állataik visszafoglalják a tájat (parlagfű és pár nyúl – nem a régiekről az újakról beszélek) és vele az eurós-pénzek felosztása máris… van szögesdrót megint („vérre váró drótsövény”) emiatt az eltorzított vidék látványa kelt, kit érdekel ez is csak kuriózum.
Harmonizál a hatalommal, ki benne állat és rabszolga magában érezheti az ország tájfájdalmát. A múltra sóhajt vissza, hogy táj „pillája” rebben. Ki hitte (nem is hihette), hogy a láz erőt vesz a vidéken váratlan és valószínűtlen!
A pusztítás immár színterein és eszköztelen megint: kaszára egyenesedve várhat a paraszt, hogy a zsellér-valóját túlélje, hogy közvetlenebb hangulatot teremthessen! A létérzés már itt: a szomorúság. Kapcsolat ilyen formájából a sóvárgás tör fel, mint lényeg, érzésre titokként érik egy léten-túli lényeg felé és – ahogy könyörögve istenéhez kéri, hogy büntessen vétkest.
…lehetséges-, ha majdan… talán körvonalképpen
és feltételesen- múltra
teszi dolgát minden-idők „legnagyobbika”,
ki- most tükröt tart elénk, s nyájba nyal szavakkal-
honfoglal becsületből,
hol alvó tartósságain törpül a ma…
gyűlöletben tart kora- lám fordítottan lovasa s poroszkálva,
úgy megyen, mintha jönne nagy méltósága
porába-burkolt vágyában –
célja segíti álmok elébe önmagára
ébredni- a múló napokra inti,
míg végtelen-arányait méri háttal,
bár nem így gondolta-
másként nem lehetne igazsága,
mint haladó-hagyományként
új-arcú világrendre vágya,
királyi-eszménye tanával koronázva—(szőke)
2013.05 21.