Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Alvó-állapot...

Az ellenzék alvó-állapotából felébredni nem tud, a hatalom csinálhat amit csak akar, nincs véleményezve, mert omló-álmain a kézzelfogható sem lett féltett kincse, s eszközeinek sem lehet így végösszege... jaj' – ha valamilyen csattanóval lehetne a válasz a hatalmi gőgre (!) -– csak egy pici – mi a történelem tanulságaira építené mondandóját, máris válasz lehetne a sok embertelenségre.
De nem – jövő reménye is feladva - „s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, honnan uszulnak ránk új ordas eszmék, fő-e új méreg, mely közénk hatol – meddig lesz hely, hol felolvashatol?...”
A pillanat „gyönyörét” adja, az adott helyzetből leszűrt tapasztalat… hol az ember, a kizsákmányolt csak szenved… hiába, no, ha a múlt (a régmúlt) lesz a jelen, mindig ugyanoda jutunk! Felborzolt idegzettel… a heveny láz kellős közepébe. Objektív az ok s kórokozóit aligha kell magyarázni (!) Fölfűtött a láz, mit a válság csak tovább hevít… rá közöny és önzés, és utánuk mi jön? A lánc, mi már elveszett, vagy a magány, mi már így is sajátunk? Egymásnak lettünk idegenek? Zsugorodik világom, így elképzelhetővé teszi, amit elképzelhetetlennek tartottam, hogy vele az értékrend is, furcsa pózban… a pénz hatalma a szellem felett! Az ember már csak szolgain méri a
lemérhetetlent (!)
S itt kap furcsa értelmezést a tartalom: az „itt az idő!” - és az „utánam srácok!” - buzdító mondataiból (ugye emlékszünk még?) most a seggberúgás ténye, hol értékelés nélkül megvásárolható az érzelem, és szentesített- „jogfosztással” a szólásszabadság (!)? Hol átgyalogolnak rajtunk az évek, és a történelem-törmelékei alatt porosodhatunk tovább…
 
Pénz az úr… s bizarr felszínén vehetsz becsületet is… akár (!)

Pénzzel minden vehető, így
hatalom:
a pénz az úr (!) Míg
hánytorgatón,
ha hiánya szorít,
panaszolt…
A megváltoztathatatlanság érzése
borít csak valót
s az elsuhanó pillanat értékére
igazítja hiányait a most (!)

Borzongató árnyalatot
és színt-
vált a mámorokból:
a tegnapi élet
a mának így haszon…
A jövőt éli az öröklét érzésének, így
a hatalom
nagyúr még, mit
ringat az illúzión…
Önboncolásra mégis hol rémít?

A lét igazi káb’ – szerét most
önfeledt - játékain mérik
hogy (leggel) ad rávalót
az ok… ki lop már sehol,
köpönyeggel járt itt…
Ahogy egy sikoly-
Amit torokra karcol
mindenség-ajkai közén a kín,
s lógó-nyelvvel szorít,
majd elegyít legott!

Így a „nincs”
már pokol s iszony,
hol a bűn is-,
a becsület öröm-ódáit
fújja és felszínt vigaszol…
Ott mért-kétkedéssel „rákacsint”
a hatalom,  
s mondja magáénak azt is,
amit
álmodik a nyomor!— (szőke)

Bonyolult az élet… és újra fáj. Nem is érzékelik sokan, csak ha már ott a baj. Sok a fájdalmas panasz, de ez még senkit nem érdekel, az érintetteken kívül… hogy a múlt lett a jelen, csak az idősek lelkén hagy nyomot? Volt ígéret, lett csapda… már hangulati következmény (!?)

Akkor ez a valóság?

Furcsa életút: lelt mi elképzelhetetlen?
Össznépi megrontásnak való, mi csak
Ezernek jó…
A jog riadót fúj: és felnyitja a szemeket?
A pillanat lett megcsúfolt, a holnapoknak
Dobott háló…
Az elragadtatással unt: tétlenség tervvel?
A jel túl sok, hogy ráhangoltam magam
Lett megrázó…
A kőr újrafordul: így esélyt hirdet fennen?
Gőgemelt fejekkel ugrál a most, s övék az
Utolsószó… (szőke)

 Vannak ösvények, melyekre többé nem lép a lélek (!)
 A kényszerűség már világgá tárult… és távlatot nem nyit, ezért sok a nosztalgikus hang.  Szép az mi elmúlt, amiért epedni kell… a nagytettek, vágy az önmegmutatásra már csak ábránd maradhat? Ebben a mesetörténelemben: „Minden nedves, minden nehéz…” A nyomor- országa lettünk megint, hol térképet rajzol a penész (!)                           
„Holnapod gáncsa földhöz teremt”?
 Lassan már az idősek is egyfajta erkölcsi hullák lettek, lettünk fölösleg- konc a hatalom nyakán…
Csak ki ne találják azt a bizonyos hegyet, minek tetejéről lökdösik le a selejtet (majd a születés után)!
A jó-erkölcsök fontosak, de ezek az irány miatt  (fordított lovasa okán is) veszíteni látszanak fényükből…
Kimondom, ebben az államban béke már nem lesz- a jámborság már nem lételem, kitalált-bűnökkel citálják bíróság elé a másként gondolkodókat (-bár lehet bűnös), de a másik oldal sem fehéren-feketén áll már a nép előtt. Vannak hitelesek, de vannak hitszegők is, akiket a hatalom
birtokosai- a maguk „tanításának” követőivé tettek, s akik már olyan mélységig is elmentek, hogy sajátjuként magyarázzák azokat… lehet használható tagja pártjának és a hatalomnak az ilyen, de nem tartom egyenes embernek!

A mese folytatódik, így Orbán programja...

A„káprázatok veszendő gyermeke, ébren is alvajáró”
Az Arc kedvtelve fúr-, farag… Ő van, Ő egyedül csak, ki felette áll minden hatalomnak (?)

A királynak még sok a fótja,
Izzadsága csorog rajta.
Ágadzik, bogadzik
Mintha szárnya vóna…
Sok a derék ember,
Néki az ezer es megálla.
Esze- kedve sok itt,
Tüzet csinál rája,
Hű, de mekkora (!)
Nagy szógálatot tett
A hazának, magába
Részt belőle vét, mert felkent
Az uralkodásnak vitt…
Légyen most a te vendéged!
Egyetmássát hamisságból
Elbámul majt ott es magába.
Hirdeti fennen: urusággal,
Ügyes az lett belőlem (!)
Készen áll a vággyal.
Mett mondja,
Bár, várt es vóna…
Hozza a kantárt, hisz’ el-
Van jó tátos lova,
Az süvegelve meg es torpan:
Így jár el a dologba,-
Olyan derék ember…
Csak véletlennek tünik,
Ha mégsem az-, maga.
Mett nem úgy van? – (szőke)

Orbán a király… (erdély(i)- járásban).

Gondolta, hogy így es csak oda menyen ki a dolog, hogy a politikától, meg ne szabaduljon… úgy beléette magát. Inas kell néki, hogy beszélni tudjon, a magaslóról (ugye Lázár?). Ettől jött meg a kedve, mett mán tudta azt es, hogy megfonódik vélle a szó. Nem hittek néki, hogy tréfált a besziddel. Így a király elcsudálkozott… hogy itt az idő kivót telve, gondolta majt meghozzák a hírt, hogy miféle dolog lehet mán reáfogva, hogy győzék még es. S érdemesnek ítélték es reá, mett a sok beszédtül az ajaka is kilágyult, hogy térdig lepittyedt, a nagy csudálkozástúl. Vélle a híre lett lapos, el es ment mindenfelé a világon…
Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, én es a mái szentséges nap beállanék királynak (!) Úgy mind más vóna… nem búsulnék, de az a baj nem tudok. mint kódus a góc alól inasként lösz dógom addig es. Ha annak sem tudok meg felelni, rosszul lösz dógom…
Így vagyok ekszelenciás uramnak!

Még eleven az akarat,
A gondolat es kerek,
Igazodik a változó napokhoz…

Reggelenként néki szól a kakas
Akkora tisztelettel:
Mán hogy ugorjon ki az ágyból-

Hasára ne süssön a nap,
Mett vigye az elsőségi szerep,
Akarítva várt es királyom.

Mi vélle lótás-futás marad…
Szógálom a kedvet,
Helyibe a jót várhatom?--(szőke)

Jaj, főséges király, éltöm, halálom kezedbe van… (!)
 Inasként melléje fáinul megvagyok (én es), me majt azt gondolja, mett én a sok jótétel után megbecsülőm ott… Tudja az, akinek két ép látó szöme van, a szöröncsés embör, mindönt tisztán láthat a nap alatt. Még egyebet is, ami lelke fölött vót, hogy kisegítött a bajból… hogy népét is feloldozza bűnjiből, ezért hamarjába egy misét szógátatott, és aval az étellel, itallal tartja örökkétig ott. Be jó lelke van az uruságnak (!)
2014. 06. 14.






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 85
Tegnapi: 581
Heti: 2 815
Havi: 10 717
Össz.: 296 786

Látogatottság növelés
Oldal: Alvó-állapot...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »