Október margójára...
Az MSZP-nek még van véleménye? Tóbiás ügyét tárgyalják inkább. Ugyan voltak már hasonló ügyek ebben a pártban, de a vezetőnek „tiszta” embernek kell lennie, ha úgy tetszik megtámadhatatlannak. Tóbiás elfűrészelte magát, így le kell mondania, vagy a pártot végleg szétzüllesztik!
Gyurcsány a „dolgozatával” megint rosszul időzített... megint a labilis oldalát mutatja meg – kicsinyt úgy tűnik, mintha semmiért sem akarna (egyedül) felelősséget vállalni. Ha az élet úgy hozta ahogy, az a többi párt saját elhatározásával, az önálló gondolkodásban domborodjon ki s ne azért, mert Gyurcsány mondta. Így mindig megosztó lesz Gyurcsány és nem a célt szolgálja, az egységre nem teremt táptalajt, csak elbizonytalanítja a választót is. Tudom a szándéka más volt (jót akart), de a szándék a buktatója mindennek és nem a tett (...ha mellőznek, mellőzd vissza őket. Aztán majd találgathatják, ki kezdte.)!
Az Együtt is fejlődik, mint a DK, az MSZP meg lemorzsolódik- mégis a sajt kellene nekik és csak maguknak. Tehát az „áruló” jelző ugyan nem állja meg a helyét Gyurcsánynál, de naivan mégsem kellene hozzáállni a szövetséghez... lett volna idő, amikor keménykedni kellett volna, a lehetőség is megvolt rá (2010 júniusától már, majd sorozatban az új alkotmányig – 2014 áprilisában a bojkott lehetőségét is kihagyták – nincs hang a választási törvények átírásáról sem) – szövetség kellő akarat és eltökéltség híján halálra van ítélve... sajnos az MSZP ostobasága mára már mindent felül múlt (nekik csak annyit mondanék: ha panaszra okotok van, az okot fontolgassátok, ne a panaszt!). A bukás kódolva van!
Már nincs mit tennie az ellenzéknek (az eddigi tutyimutyiságuk okán is), mint kivárni, hogy Orbán megbukjon, mert saját-magát buktatja meg (ez bizonyos)... a harcmodor és a nem-tudás rányomja bélyegét munkásságára (egy átlagos jogi tudás már nem elégséges, az csak fondorkodás) – addig-addig jár a korsó a kútra, amíg a nemzetközi viszonyok miatt beleszalad egy nagy pofonba- s „eltörik”, a mécses is (neki szólva: mert „ha magad számára is összeférhetetlen vagy: külön lesztek ültetve!”). Ahhoz, hogy a helyét megtalálja a világban, tudni illik, hol van a nulla, és hol a tér/időbeli dimenziók végtelenje, a „magasabb szintek” erre nem adnak utalást...
Eljön a „karambol”, hogy itt is, ott is, a féktelenséged kiderüljön... öngyógyító erő vagy van, vagy nem lesz mentség!
Másként nem lehet- nem is menne?
„mint amikor a nyáj
torpan s megáll
s vár míg nem hangzik a
pásztor szava”...
Bot végei adják irányát
így veszik szívekből a hit-
A kerge menne perre
méltót kívánva-
ám semmit sem veszít el
türelmét csupán...
már így- a kórság csigázza végveszélybe
hogy dáridózik benne a bosszúság-- (szőke)
2014. 08. 28.