Nagy-Bandó bocsánatot kért... Orbántól?

 

de ijedt imám itt nem érted szól

már magamért se – ó!

...életem bölcs hangjait más issza be

mély gondolata bennragad agy zugába

hiába no - (szőke)

 

Egy vélemény csak, ahogy leírom... Elébb ment a kocsi mint a szekér?

Akkor hallotta, vagy nem hallotta csak mondta... (?) - és érte a bocsánat?

Bocsánat, hogy fülem van a hallásra (hogy egyáltalán fülem van (?!)):

ha a túlélésre játszol, kérj bocsánatot... és ezzel halogatod, hogy inkább most legyen közepesen jó, akkor is, ha esetleg egy pici nem-jóért cserébe később nagyon-nagyon jó lesz. (vagy a „képlet” fordítottja lesz igaz!) De nem lehet végcél az egyik napról másikra való élet, s ezt már „elszabtad” Komám! Véleményeztél már másokat pl: Martont is! (ha bocsánatot kér, ez van... - ha nem kér, akkor az van és nálad miként?)

Ahogy a mondás tartja:

„Sok aggódni valóm volt az életben, nagy részük meg sem történt.”— Mark Twain. Csak így lehet írni is!

Írjál, hogy ki ne forduljál magadból (vagy épp, fordulj ki magadból!). Író vagy s a külvilághoz érzékenyebben viszonyulsz mint az átlag, ilyetén ki is színezel dolgokat, a lényeg, legyen az alap igaz, a felépítmény meg izgalmas (!)

Most jön a mosakodás? Nem kellene, mert, ha az igaz, hogy hallottad, akkor, megvezettek... ámbár meggyőződés nélkül adtad tovább, de Orbán sem tesz mást: kitalál dolgokat, besároz vele, akit csak akar, és soha nem kért még bocsánatot senkitől sem, akit megbántott. Pld: Sorost! Vagy a brüsszeli hivatalnokokat, az EU vezetőit... Merkel asszonyt. Vagy akár a magyar népet!!! Utalhatnék a becsületre, de egy politikusnál (?) - meddő próbálkozás lenne!

Hányszor hallotta bárki is tőle: tévedtem, bocsánatot kérek, mert a hallomást tényszerűen fogadtam el. Vagy: tévedtem, hogy kitaláltam valamit, azt a saját hatalmam megtartása érdekében közreadtam, lehetne a sort folytatni, a végtelenségig. Elviseljük és még szenvedünk is hamis szavaitól... nem is érzékeli, lelke tiszta (hiszi is) és mondja máskor is, ezerszer is - és ugyanazt, míg a hazugságot a nép igaznak nem tudja!

Akkor neked Komám, mi a frásznak kell bocsánatot kérni, ja- hogy nem hívnak többé az ATV-be (?!)

Reklám, egy írónak is kell!

De mert politika, az, maga az élet, kimaradni abból, hogy fogsz...(?) - írsz majd habókra, ahogy a tényeket konstatáltad (?) - akkor az igazságok szürke hírmondója leszel, ezzel pedig könyveid tartalma üres szóáradat lészen, sok-sok betűvel kicirkalmazva!

Hallottam valakitől, amit hallott valaki valakitől, aki hallotta valakitől azt a valamit... csak mert nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Nagyon érdekesek azok a zsigeri mantrák, amelyek előjönnek belőlünk egy-egy helyzetben...

A betanult mondatok érdekes hiedelmekre tudnak rávilágítani, és egy írónak nem is arra kell alapozni mondandóját, inkább a fantáziára.

Az egyszerű embertől megkérdezhetem azt: „hogyan fejezed be ösztönösen például azt a mondatot, hogy “Minden gazdag ember…“? Vagy “Akkor jár a pihenés, ha…“? Esetleg “Sosem szabad…“, vagy “Egy rendes ember mindig…“, “Soha ne bízz a…“?”

Még akár te is meglepődhetsz azon, ami válaszul érkezik. Sokszor ezeket a hiedelmeket családtagoktól, rokonoktól tanultuk el (lásd még “kinyitom a számat, és kiesik rajta anyám” c. tipikus esete :)), és annyira beépültek a mindennapjainkba, hogy fel se tűnnek, hogy használjuk őket.

Az írónak más a dolga... (írjon, az a dolga!) - „Ha nem kell bozótvágó az utadhoz, az nem a te utad.”— Joseph Campbell

...néha nagyon is hasznos elkalandozni a kitaposott útról, ahol már csak a megszokás vagy a félelem tart. Megnézhetjük, hogy a többi mit tartogat, vagy ránk milyen kalandok várnak ott. Mindenkire más hatással van a járatlan út, és azt, hogy belőled mit hoz ki, nem tudhatja meg senki helyetted... de általad sem más? - (ez nem igaz!:))

Amit teszel Komám, persze félre ne értsd – az nem a „soha feladni nem érdemes” kategória!

Feladni is szabad! Hogy a fenébe ne szabadna! Nagyon is add fel, ha olyan dologhoz ragaszkodsz, ami már nem épít, ami már csak fájdalmat okoz, amit halott súlyként hurcolsz magaddal az életben. Add fel nyugodtan, nem vagy tőle gyáva és gyenge. Hagyd hátra, ami már lehúz, és sokszori próbálkozásra sem tudtad újra feltámasztani a lelkesedést. Nem kell mindent befejezni, amit elkezdtél, és nem kell addig erőltetni, amíg már belepusztulsz.

Zárd le szépen, aztán csoportosítsd át az energiádat valami olyanra, ami újra előrevisz és lendületet ad.

„Soha ne mond, hogy soha” - Mások felett ítélkezni tényleg csúnya dolog, de attól még vannak dolgok, amelyekre mondhatod, hogy soha, ha például erős etikai és morális elveid vannak. Nem árt, ha azokhoz tartod magad. :) Nos, gondolom , bocsánatkérésed ezért volt!

Volt már olyan az életedben, hogy olyan “alapigazságot” mondtál ki, amiről nem is tudtad, honnan jött? Bizonyára.

„A kivétel erősíti a szabályt.”

Ez a mondás kedvencem. Szegény úgy félre van fordítva, hogy ihaj. Eredetileg ugyanis úgy szól a mondás: exceptio probat regulam, azaz a kivétel arra készteti a szabály megalkotóját, hogy erősebb szabályt írjon, amibe már a kivétel is beletartozik. Például az a szabály, hogy “Nincsenek kukacos almák”. Ha találok egyet, ami mégis kukacos, akkor arra nem az a megoldás, hogy azt mondom, hogy ez nem létezik, hiszen nyilvánvalóan létezik, ezért módosítanom kell a szabályt: “Néhány alma kukacos”. Kész, ez a szabály máris erősebb, mert igazabb, és magában foglalja a kivételt is. Ehhez képest mire használja ezt a mondást az emberek többsége? Leseprik az élményedet az asztalról. Azt mondják, hogy képtelenség ezt vagy azt csinálni, és ha mégsem, az a kivétel, tehát IGAZOLJA a szabályt, amit át sem kell írni. Grr, de utálom, mikor ezt így használják. :) Tessék új szabályokat írni!

„Nem számít, hányszor hibáztál, vagy milyen lassan haladsz, mert így is fejhosszal vezetsz azok előtt, akik nem is próbálkoznak.” (Tony Robbins)

Ne az árát nézd. Nézd az értékét.

Nagy-Bandó hozzáteszi, lehet, hogy mostantól inkább az irodalommal és családjával foglalkozik, az „ingerlően zavaros” közélettől hátrébb lép.

 

„A jót akaró ember mondja a magáét, akkor is, ha szembe megy az árral, és akkor is, ha többen, vagy sokan vannak más véleményen. Ebben sajnos benne van a hibázás lehetősége is. Ez történt. Ezzel együtt, ahogy mondtam is Egonnak: már ki akartam menekülni a közélet zavaros vizeiről, mert úgy láttam, hogy a lényeg láthatatlan, amit látok, az pedig ingerlően zavaros. Lehet, ezután pláne ezt az utat választom, és az irodalomnál maradok, lehorgonyozva egy tiszta, a politikánál sokkal tisztább közegben. Hetven éves lettem, még van célom és dolgom: kislányomat szeretném fölnevelni.”

Tanult Havas esetéből? - akit a hatalom a sárgaföldig lealázott? Helyes! A jó pap is holtig tanul... (!) de túl sokszor, a kimondott szavaktól visszalépni sem ildomos... az hiteltelenít!

 

Szőke Emil:

végzet

 

...hideg van

sötét van!

- így hibernál a lét

hol baj van...

E jelennel ezer út egyikén sem érkezhetem?

„A spektrumot látja: valami nem -

jóízű ételt rág: valami nem -

szép kapcsolatokat teremt: valami nem -

kérdez és választ kap: valami nem”

...és így tovább!

A becsület most hol?

...egy-clubból nem üzlet most

csak híre van e jelennek

hírre dagad

hogy van

valami van!

...és „belém-köt néhány hivatalnok”! –

 

2017. 12. 26.

 

 

Oldal: Nagy-Bandó bocsánatot kért?
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat