Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Szendvicstánc…         

 

Istenem! Lagzi és a TEK… és a boldogító igen. Igen csak be lehet szarva Orbánunk, hogy az elhárítás vigyázza már a családban is. Biztonságot akarunk, de a kaland szabadságát is? Ezért – sok más mellett – nem felnézlek, hanem le…!  No- és szendvicstáncban múlatjuk az időt, hol elöl a TEKES hátul meg a TÖKÖS – és mindezt bűntudat nélkül, sértődés nélkül legyen? 80 millióval emelt őrzés-védelem így már érthetőbb… kis közösségért is közpénzből, immár minden megengedett! Őriztetjük megszokott útjainkat, és változni is akarunk? Ejnye, Viktorom! Sok boldogságot az ifjú párnak. Sajnálom őket, hogy ily „felszabadultan”- őrizve mondhatják ki a boldogító igent! Neked Fiam meg nem az a dolgod, hogy becsapod magadat ürügyekkel, az erkölcsi aggályidat (ha van ilyened) nem őrzi meg és nem is segíti a TEK – félelmed a változástól (és leginkább önmagadtól)… az „ÉN” így nem oldódhat fel a „MI” élményében.

Szóval és tettel… vagyunk még, mi a nép… de nagyon nem jól. Érzed-e Komám, mert másként itt kultúránk (részigazságaiban) – hol nyelvet öltöget az idő ránk, mert Te már szűkében vagy annak (a választásig csak) – utána túl göröngyössé válik az út (akár ha maradsz is) társulatodnak, mert mi már más nézőpontból ismerjük fel a célt. Anno- és akkor az elején tiszteltünk és szívből kívántunk minden jót neked… mára elherdáltad a bizalmat, ha kapsz is- az bizony „kibictől” való lesz (akinek semmi sem drága).

A jogról sem beszélhetünk – az is, amolyan „egyszemélyi”! Túl nagy apparátust vonultattál fel, az éhes száj éhen maradt és szomjúhozva vágyjuk vissza szabadságunkat. Az olcsó államod kurva drága lett nekünk… Nem dicsekedhetsz érdemekkel (igaz imponáló bűnökkel sem, nem is várhatunk el mindent középszerűségedtől), hogy felülmúlj bármit is, amit más ne tudott volna megtenni helyedben - mégis ez lett az igazság… a javából. Mert a kirakatod fényes, sok-sok seggnyaló átlépte már az emberi mértéket, most ők a színvonal (sajnos erkölcsileg is!). Nem tisztellek már Orbán! Ne tisztelj te sem, mit 70 évemmel sem – ki nem érdemeltem… szimmetriám veszett el általad, bár alapigazságait vallod és vallom magam is (test, lélek, tudomány, művészet együttesében) - körüljárva mégis más a nézőpont – ebben különbözünk Komám! No- meg neked van, nekem már az sincsen, ami volt! Vágyunk van és az is különböztet bennünket… megkülönböztet tőled – gondolkodók vagyunk, így ebben a formában nem tűrjük az aszimmetriát – töprenkedéseinkben igény késztet megformálni rá az újat, egy más világképet a magam számára úgy, mint gondolom a Te számodra sem másként: ha van jobb, akkor van bal is… én lenn – Te fenn nagy-nagy különbségében egészítgetjük a létezés tanát… hogy láttassuk világunk kerekded formáit.

Azután a libanoni-ajándék- vásár elenyész az ózdi ügy kapcsán és a másfél-milliárd a megoldásokra, immár felértékelődött, hogy semmivé vált az orbáni körökben… a helyzet fokozódik és bonyolódik tovább.

Egy olyan társadalomban, ahol nem fontos az egyén (ahol elkülönítenek különböző szankciókkal közösségeket), elzüllik. Kinyitották a vizet? Hm… az mellett, hogy el sem kellett volna zárni, rasszizmust kiált rá a világ, a politika meg nem irányít, hanem beleszól, kényeskedik, finnyázik… hiba- hiba hátán. Irányítani kellene, erre nincs ember? Önkormányzatot büntesse a népe, majd az ANTSZ például – szabjanak ki olyan büntetést, hogy elmenjen a kedvük örökre a népellenes bűncselekményektől. Ugyanis a járványveszélynek kitett embereket megalázza a bizalmatlanság, felettük az önkormányzat, mint egy börtönőr, rabtartó szabja meg a létet, örökké gyanakvó és vádaskodó fölénnyel. Emberileg bizony erősen megkérdőjelezhető agresszív és durva tett. Amit igencsak elítélek, hogy a közösség képviselője sem az adott közösségért, annak érdekében munkálkodik (önkormányzati képviselőtől Farkas Flóriánig bezárólag), mintha nem is érdekelné őket mások sorsa (saját vérük sem), pedig erre lettek megválasztva. „Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül”! – ezt próbálják ezek az emberek rákényszeríteni a másikra. Az emberek nem tárgyak – nem lehet elővenni, mikor arra szükségük van pl: a választáskor, majd félretenni őket évekig, holott tudniuk kell (felső szinten legalább), hogy a megválasztottakra hárul a felelősség az értelmes életért- legalább területükön. El kell zavarni, le kell váltani az ilyen embereket!

Ezek az emberek önmagukat sem tisztelik – mert nem mindegy mit cselekszel, hogyan viselkedsz... saját fontosságod tudata szüli meg a tiszteletet önmagad iránt.

Tisztelt Ózdiak! Tartsátok magatokat fontosnak. Semmivel sem vagytok kevesebbek, mint mások – figyeljetek az ügyek intézőire, számoltassátok be és el őket! Önmagatok tisztelete – tiszteletet szül a másik iránt… s mert együtt vagytok (vagyunk) emberiség, közös felelősséggel! A törvényt meg kell változtatni – és alkalmassá kell tenni arra, hogy aki nem végzi a munkáját előírásnak (akár emberileg, akár törvényileg) megfelelően, le lehessen váltani (az első emberig bezárólag). A mai közhangulat rávilágít a hibákra, de mert a kompromisszumok pótcselekvésként lépnek be életünkbe – kicsinyt gerinctelenül, de az alkalmazkodás adja a lehetőséget mégis, hiszen, ha nem kötnénk kompromisszumokat, nem is tudnánk együtt élni. Persze- hogy a hatalmasságoknak is lemondást kell, jelentsen, és alkalmazkodniuk kell a helyzetekhez, amit épp ők okoztak az embereknek.  Határt szab viszont a kompromisszumoknak, hogy ha kérdést feltesszük, megéri? – mert ott, soha nem szabad kompromisszumot kötni - vállalni, melyek létezésünk, személyiségünk gyökereit sértik meg! A másik - és épp a víz apropóján, az országban sehol nincs olyan drága vezetékes víz, mint épp Ózdon (1000 Ft felett köbméterenként!) Ezt is felül kellene már vizsgálni, az országban egységes díjat szabni… mert az ivóvíz mindenkit megillet – van néhány érzelmi, erkölcsi, meggyőződésbeli és életvezetési igény, amelynek gyökér szerepe van az életünkben (faji kérdésre kihegyezni nem lehet – nem is szabad). Velük kapcsolódunk a szilárd talajba, rajtuk keresztül újul meg napról- napra életerőnk! Ezeket bántani nem szabad – ilyen a víz is! Szorongó, félelembe élő emberekkel meggyötörtségben a bűntudatok sora… ami mindig kapcsolódik a lehetőséghez (az elképzelthez is) – de fölösleges a félelem (ott a jog), érezzük a fölöttes szerveket, akitől félnünk kell (kivel vagyunk elszámolásban), de ott a lelkiismeret is – önmagunk felett magunk ítélünk… nem kell, hogy értelmetlenül kegyetlenkedjünk, másokkal is így tudunk csak elfogadóbbak lenni. Ilyen volt (hál’ Isten már múlt időben) a víz-elzárás, a szűkítés – megnyitották a csapokat, kutakat (!) – oda kell figyelni a másfél-milliárd elosztására is, hogy mire megy a továbbiakban, épülésünkre vagy „büntetésnek” másra – íme, gondolataink magukban hordják a jó és rossz utóhatásokat. Ám utólag már fölösleges az önkínzás, de az öntetszelgés is!

 

Lázadok, a hatalmas- élet előtt…

 

A „pankrátor” már új rendet teremt…
Drótra-rángók szavára vont az alkalom-,
Az élvezet éktelen el-szemérmetlenedet.
Perceim formálja „számos mítoszom” (!)
Meglopva az akarat…
Szemekben mára
Fájdalom:
A tekintet opálosan vele telt.
Köszönthetlek-e ott, hol színtelen a kedv?—(szőke)

 

Lábuktól nőtt a távolság… (Szédületig a keringő. Eltáncolva a Haza.)

 

2013.08.08.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 285
Tegnapi: 241
Heti: 526
Havi: 8 005
Össz.: 1 095 384

Látogatottság növelés
Oldal: Szendvicstánc...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »