Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Jobb a jobb?

 

„Vona kijelentette: a Jobbik előbb vagy utóbb kormányra kerül Magyarországon. Hozzátette, a Fidesszel csak akkor lépnének koalícióra, ha maguk írhatnák a kormányprogramot.” Hát! Viccnek is rossz… ha nem lát valaki magára, ha nincs rálátása dolgára, mondja a magáét - csak mert minden irányban lehet gondolkodni, már egyenlő eséllyel érvelhetünk valami mellett vagy ellen? Vélemény ez is, mind az – hogy állj (!) – nincs tovább, itt a fal és koppansz… ha azt tartja igaznak a jobb, ahová éppen eljutott… de kormányra nem kerülnek, ez biztos és soha, csak- ha a Fidesszel összefog, de akkor kaphat valamiféle kormányzati pozíciót is akár (államtitkárit például kontra-hegedűsként). A Fidesznek van szüksége a „Jobbikra”, ami mára rosszabbik lehetősége, mert nyíltan színt vall érzelmeiről, álságos politikájáról a Horthy ügy kapcsán. El- turulkodják a jövőt elsősorban érzelmi és morális erőkkel a beavatkozás… de az ország erkölcsi érzéke megálljt vajon parancsol-e rá?  Szóval nem hiszek (ez nem azt jelenti, hogy semmiben sem hiszek) a megalapozatlan elképzeléseknek, de mert mindent lehetségesnek tartok… a félelem megragad – bennem is! A vélemény, mit Vona hangoztat egy adott gondolkodás felé visz el, az eddig elért „eredmények” megmerevedését adná irracionális indítékain.

Ahogy a Jobbikot nem tudom szeretni, úgy az MSZP-t sem (már nem)… „Kimondhatjuk: ezzel az Orbán-kormány megbukott” – hangsúlyozza Tukacs István, hozzátéve: a „mérhetetlen megszorítások értelmetlenné váltak, a magán-nyugdíjpénztári vagyon lenyúlása és az emberek pénztárcájának kiürítése teljesen felesleges volt”. „Semmivé foszlott” minden, amiért a kormány létrehozta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, amiért a „fideszes kétharmad a négymillió szegény országává tette hazánkat, ami miatt harminc új adót vetettek ki az emberekre” – fejti ki az ellenzéki politikus… bár igazsága vagyon. De a múltbéli és a választásokon (2010-es) az elhallgatás, mert fiatalítottak - mert Gyurcsányt elpaterolták, mert logót festettek és más… a nép számára nem fontos ügyeivel volt elfoglalva, mert ezzel elhanyagolta a parlamenti munkát (ez volt a gyakorlata) – a gyakorlat bizony objektíve igazolt. Ijesztő helyzeteket teremtettek, amit most és mindegy is a hév, túlkiabálják a hatalomért. Semmire nincsenek készen, nem is lehetnek, mert a hogyan kérdésére felelni nem tud Mesterházy sem (bármennyire is „felépítette” önmagát). Európa segít pénzben?  – nem hiszem el – ott a múlt és a tapasztalat ad rá nyomatékolt választ. Már az MNB Matolcsy kezében, gyeplőt is ő rángat! A következményekkel meg számolniuk kell, pláne Orbán aknáit nézve, akár túlélni is… akkor meg minek a váltás. Nekünk, a népnek nem jó egyik sem! Hiteltelenek lettek. Szegénység az van, és embertelen politika, melynek részese az MSZP is. Szalonkodva, és nem a nép élére állva követelnek a nép javára, csak hatalmi villongásban önfényezésre végzetesen velünk respektáltatják a „bátorságot”. Kudarc volt, vereség volt, vajon van-e útja az újrakezdésnek? Harcot senki nem vállalja fel, a jövő útja meg már nem párnázott úton halad – göröngyein már nincs olyan, hogy jól járnak! Nem akarjuk immár, hogy bárki visszaéljen helyzetünkkel, amit a népre testált a Fidesz, ama bizonyos „társadalmi szerződéssel” – megtörtént, a nemzet együttműködött - túl lennénk rajta? A népé a felelősség, ezzel már egy párt se játsszon tovább… a szó bajnoka sem, aki Orbán! De Mesterházy sem - és Bajnai sem (bár szakmailag felülmúlja mindet)… vagy tudnak - és akkor felelősséggel vállalják azt, hogy értünk kormányoznak - vagy menjenek a picsába. A hülyítés ideje lejárt!

Bojkott kell (!) - a választást megtagadva és maradjon Orbán, de csak hívei által, és a kibicek jó- voltából… Európa csak így segíthet, mert az már egy többségi népakarat lehet! Vagy értik, vagy minden- mindegy! - és minden hiába!
Az MSZP mindezekre hivatkozva lemondásra szólítja fel Orbán Viktort, továbbá elvárják, hogy a kormányfő kérjen elnézést a magyar lakosságtól, amiért „három évig a bolondját járatta” velük. Tukacs István szerint az ország vezetését olyanokra kell bízni, akik képesek növekvő pályára állítani a tönkretett magyar gazdaságot, és ezáltal elérni, hogy az emberek napról napra jobban éljenek, az MSZP pedig készen áll erre… (!) 

Freud nem véletlenül nevezte a gondolkodást „kis energiamennyiségekkel való pótcselekvésnek”… menekülőreakcióinkat figyelembe nem veszik – szembefordulunk a helyzettel? Oké! - de IMF nem létezik tovább, következésképpen pénz sem lesz, akkor megint a fránya kérdés: hogyan tovább? Nesze neked növekvő pálya! Pláne- ha hitelből kell felépíteni megint a jövőt! Pedig, itt a vezetés már kísérlet nem lehet – abból lesz a „világégés” – és vége mindennek, ha a kép a jövő (sajnos a jelen sem még) – képileg tisztán kellene lennie szemünk előtt, részleteivel, felületének színével, kontúrjaival, anyag illetve anyagi-szerűségével… csak behúnyt szemmel tapogatózik a sok önjelölt! A hatalomra koncentrálnak és nem értünk, minden gondolatuk a törekvésvágyukat tükrözi, de érzelmileg üresek! Nincs egy párt, aki ma átvehetné a hatalmat és érdemben tudna cselekedni is. Orbán kikapcsolta időérzékelésünket, már a múltban élünk és nyomorban, és ujját szopná minden hatalmas (vagy csettintene), aki uralkodott egykor e kizsákmányoló munka hatásától, amit a népre gyakorol így a most! És mindezt egy keresztényi felhanggal megkoszorúzva… gondolatsorától felhalmozott töltelék-elemein ezer problematikát oldani vele! Elhitetik ezzel, hogy a világ egy picinyt érdekesebbé válik számunkra – pedig (csak magamból indulhatok ki) – elfedi a valóságot, még akkor, is- ha újabb és újabb rétegét, szeletét vizsgálva létünkben semmilyen örömmel csak szomorúsággal tölt el a felismerés, hogy megismerésre halkulva a lelkiállapotokat kavarja fel. Volt már ilyen, meg olyan lét a történelemben… voltak szentek (a mesékben leginkább, a valóságban - jaj! – be kevesen!) – hogy ahol csak sérelmeinken rágódhattunk, mint most és visszavágyódunk a múltba – de az nem a hatalom útja, valahol az út kettéválik… állapotainkban egy elképzelt jövővel riasztgatjuk egymást vagy vigasztalásul ott a vallás… majd az Isten megsegít – ha magunkért nem teszünk, az sem segít! Közben elsiklunk az aktuális valóság, a jelenünk felett – nincs átélése csak mélysége, ahol tévedünk, mert mindig egy pártra hallgatunk, és önös érdekeiknek teszünk eleget – mulasztunk, mert demokratikus eszközökkel tesszük fel a koronát egy diktatórikus uralomra… a jelenre nem figyelünk eléggé! Mindig a nép az emberek, a tömeg ellen uralkodnak már a hatalomban, pedig életünk alapjainak sértetlenül kellene maradnia. ez – az, amit nem engedhetünk, nem köthetünk olyan kompromisszumokat, melyeket elviselni nem tudunk. Ezt kell meglátnunk – felismernünk… a nép és a hatalom között már egy fal van, csak külső fegyelem van, ami a népre vonatkozik, a pártokra nem! Túlzottan is nagy (és ez az előbbiek ismeretében ellenmondásnak tűnik) a belső fegyelmünk… pedig eljött az idő, hogy határozott válasz nélkül ne hagyjuk többé a hatalom népellenes cselekedeteit! Lehet, hogy a szubjektív időrendem mondatja velem, hogy a gyáva élet mindig rövid! Vegyünk már valamit észre: az élet életveszélyes, ha nem ismerjük fel veszélyeit, kikerülni sem tudjuk…

Krízis van, és ezzel éljünk? Tedd föl a kérdést magadnak, hogy tudsz e még örömmel adni, és elfogadni – egymástól egymásnak mindazt, ami életünk szempontjából lényeges… (?) – érzés, mérlegelés hiányában félelemmel töltődtünk föl és nyakunkon a gőg! Válságban van már minden – amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása, ahol hajléktalanok vesznek körűl, ahol már nincs szociális- anyagi biztonság, csak látszat és a hatalmasok véleménye rajta: ki mennyit ér? – gyávasággal viseljük e megalkuvást tovább? Vagy teszünk is magunkért, a népnek kell kezébe venni az irányítást. Elég! Fogalmazd meg a valamit, amiben élsz – történések sora és hova tart… mit hozott ki belőled ez a lét? – lehet-e itt élni harag és gyűlölet nélkül, vagy már dolgunk sincs egymással? Nem vagyunk birtokolt tárgyak! Orbánék itt és most ma – e jelenben agresszív és durva minőségben… politikájukban is - lássuk - ahogy Bánk Bánban írva: ”kézbe kéz és szembe szem. Így szokás ez minálunk. Aki térdel, az vagy imádkozik, vagy ámít”! Szelektálnunk és választanunk kell: szavazunk, vagy bojkottáljuk azt? – van elvárás felénk de van mindenkinek saját meggyőződése is, a lelkiismeretről nem is beszélve, ezért az adott esetben tudnunk kell nemet mondanunk! Legalább önmagunknak ne hazudjunk…

 

Törtetni, tülekedni muszáj?

 

Nem tudom, mit akarok még?
Nehéz az élet, a sok száj csak beszél.
Azt már tudom, az „újmódit” még tanulom,
Tanítják… tudni sohasem fogom (!)
Így, vagy úgy, konok-teremből elszöknék már bizony.
Okom volna bőven… hogy a miértekkel összefonódott,
S kérdőjelein rozsdúlt az akarat, meg is tépázott „gondoskodón”-
Mert semmi nem úgy igazodik a jelenben,
Hogy a jobb felé sodorjon…
Mégis balul szorít rajtam,
Hogy-is vehetném ezt zokon?
Így jött ki, az éveket sem számolom: mára megszokott,
Hogy utoljára mindig, és ez soha meg nem változott-
Ki sunyin forgolódott az előzött az úton!—(szőke)

 

2013.08.11.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 66
Tegnapi: 581
Heti: 2 796
Havi: 10 698
Össz.: 296 767

Látogatottság növelés
Oldal: Jobb a jobb?
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »