Ne olvasd el, felesleges...
A rendszer hibás... meghibásodott. A feltételek máma már gyors változásaikkal szabják át a lehetőségeket. Nagy a veszélyhelyzet! Orbán kettős-játékain nagyot bukhat az ország- talán már lehetne levoksolni valahol, megállapodni, hogy hol látjuk a helyünket helyzetileg jobbnak... de az nem az orosz, odacsapódni most nagy felelősséggel jár (inkább felelőtlenség) és erre rámehet az ország! A NATO bekeményít, Amerika nem békülhet így, az orbáni cselekvések iránya meg nem a kiszámíthatóság felé hajaz. Valahogy a Vezér idegrendszere is meghibásodott, pedig a jelen és bonyolultsága, immár különleges követelményeket támasztanak... Orbánnál nem a tudás motivál- csak egy szerencsejátékos, aki a pillanatnyi lapjárás szerint dönt, de a következményekkel nem számol, ott a véletlen nagyobb szerepet játszik mint az előrelátás, ha váratlan események jönnek, akkor az utó-magyarázat rá a megoldás, a zavarok és a nehezítő körülmények semlegesítéséhez. A „vén róka” még kellő tapasztalattal sem rendelkezik, nemhogy tudással, s a fokozott pszichikus terhelések már megviselték idegrendszerét. Amint látjuk a kialakított stílusa sem épp egy épülő tevékenységre utal magatartásilag, pedig a stílus maga az ember...
Lehet unalmas, hogy szapulom, de a „hiba” nem bennem keresendő – elég csak szóvivőit látnom (legutóbb- mint Kovács viselkedése az EU-ban), amilyen a „Fej”, olyan elvárásnak kell eleget tegyenek, de nem mellékes, hogy a személytől nem áll messze a cinikus képviselet, sőt teljes az azonosság habitusában a vezérrel, hogy a feladatok során a feszültség csak nőjön, nehogy má' feloldódjon valamiképp.
A tanácsadói szerep sem épp egy zseniális alapozottságra utaló tevékenység (itt is a személyeket kell látnunk- azt hiszem ennél többet nem is kell hozzáfűzni) – spontán, úgy „hű-bele Balázs” módjára... vagy a „harcban” élen (ész nélkül)- csak jós szerepet tölt be. Hogy lesz ebből érdekpolitizálás?
Észlelet és reakciók tekintetében – amint azt már említettem régebben – csak a hatalmaskodó fölényéreztetés jellemző, ami nem épp ártatlan játék, de „áttett” agresszió mindenképp! Én nem keresek bűnbakot, arra ott van Orbán egyedüliként, aki „kézi-vezérléssel” rossz-irányba vitte dolgainkat! Időnként bedobnak, feláldoznak valakit, hogy a becsület maradjon, de azok álságos elképzelésekkel látnak napvilágot, amúgy átlátszóan (csak kishalak a hálóban)!
A szociális-helyzet lerombolásával „tömegek maradnak az útszélén” - miközben álláshalmozók a Fidesznél, a közpénzek lenyúlása mellett. Immár tömegével- és további korrupciós ügyletek gazdagítják a kormány „jó szándékát”!
Közügy, mint látjuk az erkölcsi légköre is – élét a frusztráció miatt elvenni ugyan nem tudja Orbán, és mert egy csónakban evezünk, a kettős-játék folyományaként egyik oldal sem húz egyszerre... hol összevissza, hol meg ellentétesen, ezért is nincs haladás! Ezért a toporgás, a magunk-körüli forgás, és „szédületében” a pironkodásra is maszkot fest szeretett vezérünk a kommunikációval: a gazdaság beindult, munkatársadalma lettünk, van keresetünk – felszámoltuk a nyomort, nincs éhező gyerek stb. - ilyetén a kommunikációt magasabb szintre emelve- már nagy a kísértés arra, hogy készen kapott kapcsolatrendszerként használjuk és az érintkezésről alkotott minden elképzelésünket ebbe a rendszerbe illesszük bele! Be vagyunk etetve! Holott tudjuk és látjuk is, mindezeknek az ellenkezője az igaz!
...az érzést nehéz átvágni... kesernyés ízzel rajtunk, mert a légkör- mit ez a kormány teremtett már régtől félelemmel teli.
...fuldoklik élet-gondjain
s emlékeivel borogatja lelkét a lét,
mert leckét kapott, és-
már botladozik „méreg”-szavain.
Állj félre előlem, ne álld el utamat,
tűnj szemem elől, álmaim se zavard!
így- bennem az ádáz türelmetlenség...
recsegőbb robajjal, ahogy a sors szorít,
a hetvenhét színű mellet-döngetők jelenén-- (szőke)
2015. 01. 24.