Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

A száműzött- koldus-király… (exsztraessentialis)

              

„God save the king…!”

 

 

Íme a korpa:

"Amikor a dolgok jól mennek, olyankor úgy tűnik, választásokat vesztek, mivel az embereknek már nincs szükségük rám" - mondta a miniszterelnök… ki még Orbán… és jól mennek? – nem mennek jól a dolgok, mert hazugsággal éppúgy nem lehet várat építeni, mint- ahogy szarból sem… ennek ellenére sincs szüksége az országnak „hadovaládákra”! Önkéntelenül is ezek a szavak jutnak az ember eszébe, mikor hallgatom Orbánt: hajó, kapitány, vágy és öntudat… valósága: hozzáértés híján egy csődtömeg, a bonyolultat is leegyszerűsíti azzal, hogy dicséri önmagát és fényezi a kormányzati munkát! Látványosan teszi, ahogy előadja valónak látomásait. Szinte azt érezni, hogy a világot teremtette meg, de legalábbis újjá azt… túlzó a dics – és „gyógyító” útján igencsak nehéz követni. Győzelme minden fölött, mint jelkép és jelvény fénylik feje fölött glóriaként – Ave Orbán! – a pusztulásba vitt, még így is csak győzelmét hirdeti – nincs rálátása sem belátása, de már érez valamit: a befejezést, a szükségtelenségét!

„2010-ben Magyarország nem tudott megállni a lábán, mások pénzére volt szüksége, ami csorbítja a nemzeti büszkeséget és az önbecsülést. Az ország már a piacról finanszírozza magát (a legdrágább választás, de legalább Orbánnál megvan az önbecs), a magyarok kötvényeket vesznek, a munkanélküliség csökken, a foglalkoztatottság nő. Hivatalba lépésekor 1,8 millió adófizető volt, most 4 millióhoz közelít a számuk. A jövedelem reálértéken növekszik, a nyugdíjak emelkednek.”

Csak a szokásos állami mérleghintázás... tragédiaelemzésre rajtunk ragadt, és 2010 óta próbáljuk megfejteni a vele okozott fájdalmat, és a reménytelenség hatását, aminek érzése a fél-országra átterjedt! Unortodoxan!

A gazdaság ismét növekszik - sorolta a sikereket a kormányfő, de rögtön hozzátette, ha valaki sikertörténetről beszél, azt senki nem hiszi el, mivel ez az, amit a kommunisták annak idején mondogattak. "Így mi azt mondjuk, hogy jobban teljesítünk, és nem azt, hogy sikeresek vagyunk" – mondta Orbán. Szerinte ismét "fel fogunk zárkózni Közép-Európához, ez fontos. Európa jövője ugyanis Közép-Európa", mivel a térség nélkül nem lenne növekedés az unióban… kormányzása alatt fogadták el "Magyarország első demokratikus alkotmányát", sokaktól hallottam, hogy nincs Alkotmányunk, csak Alaptörvényünk van! - mindegy, hogy mit mondanak, mi tudjuk, mert érezzük is diktatórikus beütését annak, a demokrácia, mint olyan csak népkábításul egy szó, nép-uralma nem volt! Következésképpen hazugságban kapva, a szó is… értelmet nem nyer, hogy siker-e, avagy egy-fordulatban jobban teljesít-e a hatalom… „a lét sunyiságát példázza”! „Gaudeamus igitur!”

"Kísérletet teszünk arra, hogy az alanyi jogú juttatásokon alapuló társadalmat érdemeken alapuló társadalommá változtassuk. Nagyon közel vagyunk hozzá. Az ilyen átalakulás nagyon bonyolult. Már csak az maradt hátra, hogy kiderüljön, ezt megvalósítva is lehetséges-e választást nyerni" (Orbán)

Juj, meg jaj! Érdemek alatt vajon mit ért Orbán? Csak nem a trafik- föld és egyéb mutyikat? Esetleg az oligarchákat, a lenyúlásokat? Ezekkel csak veszíteni lehetne, de mert a csalás mindig ott lebeg (a kirakatot meg jól kitömték, a mögöttes meg nem látszik) – tisztában vagyunk vele, hogy a keserű orvosság is „gyógyít” – lenyeltetik velünk újfent „győzelmüket”. Sok embernek ez a vég (mondhatjuk akár, a fél-országé is lehet)!

"Ez egy igazi kihívás, nem olyasmi, mint egy bürokrácia újjászervezése. A magamfajta emberek szeretnek valami jelentőset véghezvinni, valami rendkívülit. A történelem megadta nekem ezt az esélyt. Tulajdonképpen három alkalommal adatott ez meg nekem. Vezetőként mindig történelmi kihívások értek.” (Orbán)

És három a magyar igazság! Ezzel itt a vége, mert ráadás csak csalással teremtődhet ismét meg… értelmetlenségek tudomásulvételét tudomásul venni kényszerülők körében nehéz kikényszeríteni a beleegyezést (csak beletörődés van a megváltoztathatatlanba) – bár mondhatnám, hogy bukta! – de - de egyértelműen nyer reakciós-hatalma… a lemondó szomorúság bennünk van, a másféle véleményt is megtarthatjuk magunknak – passzív volta miatt is, és mert nincs harci felszólítás célzat sem rá, az erkölcsi érték és az esztétikai ízlés is megbukott! Az emberek közötti különbségek, már seggnyalói érdemek mellett – annak okán is nőnek… Orbánnál, - kívánva hatalmassága maga által – kis különbség ugyan, és másféle indulatokkal és másfajta érzelemárnyalatokkal, de mégiscsak szomorúságot okozva, hogy „minden elmúlik” egyszer felismerése meghozza a szükségszerű változást majdan, mert - ha mi nem is, a történelem ismétli önmagát… és a jelentős jelentéktelen lesz! A rendkívüli már van, csak a helyzetet értékelik még és már választás sem biztos, hogy lesz… a „magamfajta” kifejezés meg inkább egy öntelt pojácára vall, mint egy felelősen gondolkodó kormányfőre!

"Ha a dolgok jól mennek, az intézmények kielégítik az emberek vezetés iránti igényét. Ha viszont válság van, nem az intézményekben, hanem az emberekben bíznak. Olyanokra van szükség, akik megmondják, hogy kockázatos döntéseket kell hozni, cselekedni kell, és azt mondják az embereknek, kövessetek" (Orbán)

Intézményeiből sugárzik a kényszer, törvényszerűség nélkül alkalomszerűen váltakozik – a bizalom is vele. A történelmi körülmények, a pattanásig feszült társadalmak gazdasági helyzetéből a háborúk kardját szentelik elébb megint – a bomló hatalmi-korszak hozza magával - és csak egy „sötét lovas” szívére lehelhet „fényt” káoszában, mert az sajátja! Cselekedni kell! Ó! – mily igaz! De jó volna már, ha a döntés közös volna és nem egyszemélyi rögeszmés talány!

"Az a kérdés, hogy együtt tudunk-e élni ugyanabban a politikai rendszerben olyanokkal, akiknek ennyire különböző meggyőződéseik vannak". (Orbán)

Kénytelen leszel Komám! A kérdésed nem kérdés csak egy velejéig önző és saját hatalmasságában ilyetén bízó gőgös ember sajátja, megkülönböztetésre romolva. A rég-múltra ácsingózó ábrándjaidat szét- foszlatják veled, meglásd (!) – nem leszel egy „fehér-lovas Horthy”, ki Várából sunyin néz ki, mert azt Európa nem engedi meg, lehetsz akármilyen szuvenír csak szuverén nem… diktatúrát nem építhetsz, még akkor sem, hogy a demokrácia látszatát eddig sikerült megőriztetned! Nem építhetsz egy külön Fidesz-országot – Magyarország egy és oszthatatlan (már ami megmaradt belőle, pont az ilyen emberek miatt)! A különböző meggyőződések eddig belefértek a demokráciákba, ezt kell elfogadnod – vagy előveheted az útilapud. Mint mondtam: semmi sem tart örökké, így örökké-tartó- hatalmad sem (mint azt hiszed!) – én meg hiszem – lehet, hogy más nép, lehet, hogy másfajta emberek körében, de itt is egyszer elkövetkezik a boldogság!

"Az európai politikai gondolkodás fővonala szerint el kellene hagynunk a gyökereinket. A gyökereket a szabadság ellenségeinek tartják. A gyökereink nélkül azonban elvesztünk". (Orbán)

Ez egy hülyeség! Senki a világon nem mondta, hogy ne ápold a gyökereidet…

Úri-tort fölöttünk ne ülj! Rögeszmés felszínét rögzíted a valóságnak… értelme önkívületi. Gyökerek? Szabadság? – önmagukban szavak, tartalommal nincsenek megtöltve, ha valamit nagy kezdőbetűvel írsz, még nem biztos, hogy tartalmat vonatkoztat – színjátékra jó csak az a gyakorlat, amit művelsz… és csak feszültség jelzi valódat – csak álmodozva pingál valamiféle értelmet a képzelet pazar fényességedre, ahogy gyökeret növesztesz vissza a múltba. A hajszás vakságodnak fényre-szomjas termése nem lehet! A robot világát rabszolgaként el ne fogadtasd velem, se józanul, se részegen… kiderült, hogy beborult – így méltatni nem tudom akaratod!

"A mi felfogásunkban a demokrácia két kulturális alapelvre támaszkodik: az első az, hogy Isten teremtett bennünket a saját képmására, a második pedig, hogy ebből adódóan bűn annak elpusztítása. Az ázsiaiaknak más alapelveik vannak, ami érdekes és izgalmas kérdés, de mintaként nem szolgálhat számunkra". (Orbán)

Na! – most mi van? – már fél Ázsiaiak sem vagyunk – és a piros-pöttyös segg is csak kamu? Érdekes és izgalmas kérdések! Istenben hinni, valóban hitkérdés – semmi köze a politikához, ha Te Fiam hiszed, hogy Isten teremtette a világot és képmására Téged és klientúrádat: legyen. Tisztelem hitedet, de add meg másnak is a hit jogát, mert lehet, másban hiszek… én itt a földön kívánok boldog lenni, nem a mennyekben. És mert a túlvilágot el nem fogadom (pedig korom indokolná azt), hadd meg a jogot, hogy abban higgyek, amiben akarok. Kérlek, ne vájkálj a lelkekben is, mind tetted azt a zsebekkel! Kötelező lenne árnyék helyett egy árnyat választanom? Nem hihetem! Áhítatos, én mégsem áhítom – földről emelve az égen-járó képzeletet, földi és égi egybevillanása mindig zuhanást eredményez… mennyivel egyszerűbb nekem azt mondani: jó élni, mert szeretek! A maszlagot (az üdvözítőt) tartsd meg magadnak!

"mi azt mondjuk, hogy a válságnak akkor van vége, ha mindenkinek van munkája". (Orbán)

Érdekes, hogy még mindig tart (!) - pedig dicsőn fényezed magadat, hogy jobban teljesítünk… vagy máris az ábrándok zsibbadásából földre von az ereidben zúduló vér… alkatodtól fogva is fogalmakban gondolkodó és a világ külső valóságait fogalmi rendszerként észlelő elmeként hangulatbefolyásolja érzelemhullámaid? Így jobban tetszik dolgod és nem is oly embertelen, mint a 20-as, 30-as évekért remegő hatalmi tévút, melyre oly bőszen „fényezed” magadat!

"hogy mindenkinek, aki dolgozni akar, megvan erre a lehetősége". A közmunka természetesen nem "álmaink munkája", de legalább "van lehetőség dolgozni a létfenntartásért". (Orbán)

Gyarapodnunk sem ártana! Jobb az iránya – persze, hogy jobb – a semmittevésnél, bár így is csak a lemondás indoka… keserű, reménytelen, de legalább öntudatos? A szabadságról más fogalmam van, de ez sem rossz: az értelem uralja az ösztönt – együtt fogja vissza az indulatot és az ököl nem csap le! Emberi méltóságot viszont sikerült megfosztani lényegétől… túl sok benne az estlegesség, a fölösleges magyarázat (mint szó-salakja) – a tündérmese és a jól-lét kapcsolatából született egy éteri-lépték: Orbán hibátlan remeklése, hogy szolgailag vagyunk közelebb a valósághoz - újnak- áramlatában. Az összjáték valóban ritka finomságúra sikeredett – immár oldhatatlan az együvé-tartozás! Van Úr, van szolga – van gazdag, van szegény, van jóllakott, van éhező stb. megmásíthatatlan egymásnakrendeltségében „idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen”!

A miniszterelnök a devizahiteleket a szocialista kormányok "legszörnyűbb örökségének" nevezte. A költségvetéssel összefüggésben pedig azt mondta, hogy a kérdés nem az államháztartási deficit, hanem az államadósság. "Felfogásom szerint az elsőszámú célpont az adósság. A költségvetés csak következmény. Le kell nyomnunk az adósság szintjét 50 százalék alá. Ez a cél. (...) Amint ezt megtettük, és biztosított, hogy a költségvetési deficit nem vezethet növekvő adóssághoz, mindent újra lehet tárgyalni".

Orbán szerint, amikor több a pénz, mindig van kísértés a szétosztására az adósság visszafizetése helyett. Ragaszkodni kell ahhoz (mint azt látjuk ragaszkodó is: a pénzt saját kezébe vette), hogy a forrásokat az adósság csökkentésére használják, amíg az vissza nem esik a GDP 50 százalékára (addig tar nekünk a nyomor?). Ez ésszerű és felelős politika - tette hozzá. Én meg azt tenném hozzá, hogy egy lófaszt (!) – a 3000 milliárd hová is lett?

A miniszterelnök hozzáfűzte, hogy az adósság struktúráját is meg kell változtatni, egyre több adósságot kell finanszírozni belső megtakarításokból. Akkor lehetne talán valamit visszavenni a gazdagoktól is, hiszen évekig a hátunkon mentek egyre feljebb (törvényeid csak nekik kedveztek)! Ha így haladunk tovább, ahogy megjelölted az utat (mint kutya a territóriumát), bizony mondom, felvillan bennem a száműzött- koldus-király képed: eleve- egymás-ellen közvetlen kifejezésre!

 

Megélünk valahogy… nem jó a szó?
Törpe, púpos, eléhezett apró,
Semmitmondó (?)
Ijedezve kiáltozó… s végre-való,
Ki törvényt így alkot! Gyaláz négy évet:
Vele éljek békességet? Elakad szavam,
Hogy nem adja fel, bár mint a béna ló,
Csak vonagló a koron, mint utolsó -
A sorban, de hízelkedőn búvó az útban!
Összetévedt akaratban, „kényeztetni”
Megmocskolta magát! Jobbra-, balra
Fércel s urat játszva, eurós az „ánkó…”
Álnokul óvó „jó barát”- jajig, vagy jajra?—(szőke)




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 74
Tegnapi: 377
Heti: 666
Havi: 7 672
Össz.: 251 866

Látogatottság növelés
Oldal: A száműzött- koldus-király...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: út szélén sok szegény van - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »