Egy film kapcsán…

 

Gyurcsány egy fikarcnyit sem rosszabb, mint Orbán és fordítva, Orbán sem jobb, mint Gyurcsány!

„Csak hát Dézsy elkúrta. Nem kicsit, nagyon... „Mégis, kinek a demokráciája ez??” Mert akkor még hihettük a mienk és értünk, mára már diktatúra teremti traumatikus helyzeteit… 2006-os eseményeket, ha úgy tetszik (vagy nem) a Fidesz szervezte meg… (!) A konfliktus megértése és megoldása érdekében hosszú még az út, sok a kerülő – soha nem lesz egyértelmű – rekonstruálni kellene? – megfertőznénk vele a szituációt! Film sokszor ismételhető is és valószínűsíthető kellemetlen hatása, de másként is sokrétű és szerteágazó a kép, mit elénk vetít a szerző oly bugyuta módon, hogy azzal a célszemélyt fel nem érheti, viszont ő maga lejáratódott! Persze joga van lelki-vigaszra lelni munkájában, talán hisz is önmagában – saját útját járva valami borzongatót akart rendelésre (!) - nem sikerült neki… az értelmezés inkább oldotta a feszültséget, akarata ellenére optimális szinten tartva „górcsövét”, vagy ahhoz közel tartania sikerült!

Valami helyett itt a semmi, és a jó-adófizetők pénzén legalább alkotói mivoltán idejét átélve, megvilágíthatta a saját regressziós vonásait… a részösztönök zagyva keverékén a mentális egyensúlytalanságával és fogalmaival lett olyan testesen Schmuckkos. Dézsy nem jutott el a lelki egyensúlyához se (nemhogy másét boríthatná) – a rejtett lehetőségeket nem tudta feltárni, a képességek tekintetében meg a felismerésig sem jutott el… viszont, infantilis viszonya kidomborodott a maga-teremtette folyamatokban!

„Az alkotók külön köszönetet mondanak Schmuck Andornak, aki – Dézsy szerint sokat segített, hogy az alkotók átlássák a politikai csatározásokat, főleg a szocik belső viszonyait…” (!)

Csak azt tudnám ki a bánat az a Schmuck, csak terebélyesedik mindenhol, véleményez, beszél és nem dolgozni (cél)… mégis jól megél! De nem tanul… mármint hogy a hamis külső képe a lényeg. Ha az „igazság” magából a dolog lényegéből szól, nem kellene mindjárt szavakkal sietni segítségére: az idő ezer nyelvet fog adni neki! Hiába, no - mégiscsak a kapcsolat a valami… azt nem tudtam, hogy ilyen jól meg is fizetik! Talán ő is valami szellemi-honvédő? Némi rosszmájúsággal azt is kérdezhetném, hogy jutalomértékű-e ez a munkásság és jól elvan önmagával? Vagy a cél az volt, hogy megtalálja önmagát és elfogadni is tudja, mármint a „szükségletkielégítő” szerepben e két szakmailag „jártas”? - mert a főszereplő személye felé nincs tisztelettel sem az alkotó, sem a tanácsadója…

Társas aktusában teremti meg a kísérletet a múlt egy részletének bemutatásával az alkotó… e „kísérletben” felismerte Schmuck által sugallt partneri viszony jelentőségét, mellyel megteremtették az együttműködést s ez által, az „érdemi” munka lélektani feltételeit… mert ugye a legtöbb ember mindent szívesebben tesz meg, semhogy gondolkodjék és fontolgasson…

Jellemzően és épp rá: hogy emellett mégis nagy bűnhődés nélkül cselekedhessék, kedvelt szabálya, hogy mindig úgy tesz, mint a többi… lelkes bégetéséből mindig ezeket a szavakat hallom kicsengeni: „nem szakadok el a többitől”!

Viszont ezzel rávilágítottak az alaphelyzet természetére, az általuk létrejött viszony jellegére! Mint- ahogy szoktam volt mondani: az efféle dichtómia az olyan ellentétpárokon alapuló gondolkodásmódra jellemző, melyben a jó automatikusan mi vagyunk, a rossz pedig más! Gratulálok ehhez a foshoz, amit alkottak!

 

Politikacsinálás Orbán módra – általa és érte, mely kedvez az idealizáció és a függés kialakulásának! Fájdalmas az út és sehová sem vezet el… hisztériakeltésből fejlődött ki – rengeteg próbálkozással jár a tévedések halmazán a saját „újító” szándékainak megfelelően. Klinikai eset… (élek a gyanúval).

Kölcsönös? – viszonyaiban nincs megértés csak ő van, melyben az „én” küldetés a fontos… már a pszichoanalízis részévé vált (így boncolgatva munkáját részekre) emberi tevékenysége munkát ad az orvostudománynak! Stabil? Nem! Lobbanékony természet, elfojtott gátlások által ő a magyar vadember! Már visszafogni sem képes magát!

Ha híveit látom, a liba- és birkanyáját, amint egyik a másik után lépked… nem is bánják merre, hiszen egyedül a tekintély működik. Senki sem akar ítélni, mert tudja, hogy képtelen rá, hanem vár az okosabbra (ami gyéren sincs már közöttük), aztán jön Orbán (a szegény- szánalomra méltó magában) de mert szemtelenebb, mint az átlag - elébe vág ítéletével mindennek – ezért is utána indul a nyáj! De majd csak eltelik egyszer, most hiábavaló elé vágni…

És végre!? – mondhatnám (mondhatom?) – a legrosszabb esetben is az fog történni elméleti terén, ami gyakorlati téren, ahol a kedvező sikertől szemtelenné tett ámítás és csalás mind nagyobb és nagyobb mértékben folyik, míg a leleplezés csaknem elkerülhetetlenül el nem jő! Hajrá!

Tudható, vagy tudni illik az elmélet terén is így nő az ostobák vak bizalmából mind magasabbra a képtelenség, amíg végre olyan nem lesz, hogy a legbárgyúbb szem is észreveszi… egyszóval: minél bolondabb, annál jobb.

Jól tennénk, ha tulajdon korunk mögött maradnánk, mert a lelkemet azzal sem tudom már erősíteni, ha visszatekintek (akár a múltra is) – arra a sok hazugságra és megrögzött hóbortra, aminek mindig megvolt a maga ideje - Orbánnál – amiből nem tanult és még el sem tűnt. Sőt! Most áll a vártán – kora színvonala alatt! Ezért is oly nehéz neki, nehéz és ritka dolog is egyformán eleget tenni a kortársaknak és az utókornak…

Az időnek ezt az elmaradhatatlan hatását a fölismerés s az ítélet helyreigazítására folyton szem előtt kellene tartani – hogy mindig megnyugodjunk – valahányszor lásd, mint fenn a „művészetben” is vagy a gyakorlati életben súlyos tévedések keletkeznek és el is harapóznak, vagy hamis, alapjában visszás-tevékenységében érvényesül és azt az emberek (főleg a hívek) tetszéssel fogadják! Ilyenkor ugyanis nem kell erőlködnünk túlságosan, még kevésbé kétségbeesnünk, csak gondoljunk arra, hogy majd kijózanodnak ezek a személyek, csak időre és tapasztalatokra van szükségük, hogy önmaguk is, saját erejükből, felismerjék azt, amit az élesebb szemű első tekintetre látott!

Nincs ritkább valami, mint egy önálló ítélet! – legkevésbé szabad azonban miniszteriális szinteken azt most keresni. Szűk agyvelejük tele van hagyományokkal : ezekre pedig veszélyes lehet minden önálló gondolkozás Mit remélhet az akinek önálló gondolataiért olyanok kezéből kellene hírnevet nyerni, akik maguk sohasem tudtak gondolkodni s ezt a hiányt a hagyománnyal akarják pótolni, amelynek őrzői?

Azt, hogy felnő egy elfogulatlan ifjúság – hogy vannak kivételek – csak kivételek számára teremtve, s ilyen hitvány világban, mint ez, az embernek minden tekintetben kivételesen kell élni!

Legfeljebb a részletekben javíthatunk még… Orbán így is úgy is befejezi a művet! Nem zavarja a közönség tetszése, bár lelkét hizlalja vele… nem izgatja a kritika sem, magasról tesz ő mindenre. Átérzi a felé szálló tiszteletet, ott jutalmaz is Középszerűsége… „képességre” – csak ítélőképessége nincs, hogy észrevegye a problémákat. Próbál tehát saját lábán megállni és járni saját-maga kigondolt szörnyszülötteket visz a „vásárra…”

Tedd fel a kérdést magadnak, hogy megtalálta e az utat feléd (hozzád)? Amit arat csak saját „értékét” bizonyítja – tetszéssel mégis a hív! A rosszat nem szükséges befeketíteni!

 

A megkötött viszony…

Lelkem, hogy magányul- imát mondok…

A jelen ural a tegnapokból, lettem bolond,

Szövevényeibe az akarat kérgesedett

Az ok még rejtelmén bensőmben forrong —(szőke)

2013.04.30.

Oldal: Egy film kapcsán...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat