Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Egy film kapcsán…

 

Gyurcsány egy fikarcnyit sem rosszabb, mint Orbán és fordítva, Orbán sem jobb, mint Gyurcsány!

„Csak hát Dézsy elkúrta. Nem kicsit, nagyon... „Mégis, kinek a demokráciája ez??” Mert akkor még hihettük a mienk és értünk, mára már diktatúra teremti traumatikus helyzeteit… 2006-os eseményeket, ha úgy tetszik (vagy nem) a Fidesz szervezte meg… (!) A konfliktus megértése és megoldása érdekében hosszú még az út, sok a kerülő – soha nem lesz egyértelmű – rekonstruálni kellene? – megfertőznénk vele a szituációt! Film sokszor ismételhető is és valószínűsíthető kellemetlen hatása, de másként is sokrétű és szerteágazó a kép, mit elénk vetít a szerző oly bugyuta módon, hogy azzal a célszemélyt fel nem érheti, viszont ő maga lejáratódott! Persze joga van lelki-vigaszra lelni munkájában, talán hisz is önmagában – saját útját járva valami borzongatót akart rendelésre (!) - nem sikerült neki… az értelmezés inkább oldotta a feszültséget, akarata ellenére optimális szinten tartva „górcsövét”, vagy ahhoz közel tartania sikerült!

Valami helyett itt a semmi, és a jó-adófizetők pénzén legalább alkotói mivoltán idejét átélve, megvilágíthatta a saját regressziós vonásait… a részösztönök zagyva keverékén a mentális egyensúlytalanságával és fogalmaival lett olyan testesen Schmuckkos. Dézsy nem jutott el a lelki egyensúlyához se (nemhogy másét boríthatná) – a rejtett lehetőségeket nem tudta feltárni, a képességek tekintetében meg a felismerésig sem jutott el… viszont, infantilis viszonya kidomborodott a maga-teremtette folyamatokban!

„Az alkotók külön köszönetet mondanak Schmuck Andornak, aki – Dézsy szerint sokat segített, hogy az alkotók átlássák a politikai csatározásokat, főleg a szocik belső viszonyait…” (!)

Csak azt tudnám ki a bánat az a Schmuck, csak terebélyesedik mindenhol, véleményez, beszél és nem dolgozni (cél)… mégis jól megél! De nem tanul… mármint hogy a hamis külső képe a lényeg. Ha az „igazság” magából a dolog lényegéből szól, nem kellene mindjárt szavakkal sietni segítségére: az idő ezer nyelvet fog adni neki! Hiába, no - mégiscsak a kapcsolat a valami… azt nem tudtam, hogy ilyen jól meg is fizetik! Talán ő is valami szellemi-honvédő? Némi rosszmájúsággal azt is kérdezhetném, hogy jutalomértékű-e ez a munkásság és jól elvan önmagával? Vagy a cél az volt, hogy megtalálja önmagát és elfogadni is tudja, mármint a „szükségletkielégítő” szerepben e két szakmailag „jártas”? - mert a főszereplő személye felé nincs tisztelettel sem az alkotó, sem a tanácsadója…

Társas aktusában teremti meg a kísérletet a múlt egy részletének bemutatásával az alkotó… e „kísérletben” felismerte Schmuck által sugallt partneri viszony jelentőségét, mellyel megteremtették az együttműködést s ez által, az „érdemi” munka lélektani feltételeit… mert ugye a legtöbb ember mindent szívesebben tesz meg, semhogy gondolkodjék és fontolgasson…

Jellemzően és épp rá: hogy emellett mégis nagy bűnhődés nélkül cselekedhessék, kedvelt szabálya, hogy mindig úgy tesz, mint a többi… lelkes bégetéséből mindig ezeket a szavakat hallom kicsengeni: „nem szakadok el a többitől”!

Viszont ezzel rávilágítottak az alaphelyzet természetére, az általuk létrejött viszony jellegére! Mint- ahogy szoktam volt mondani: az efféle dichtómia az olyan ellentétpárokon alapuló gondolkodásmódra jellemző, melyben a jó automatikusan mi vagyunk, a rossz pedig más! Gratulálok ehhez a foshoz, amit alkottak!

 

Politikacsinálás Orbán módra – általa és érte, mely kedvez az idealizáció és a függés kialakulásának! Fájdalmas az út és sehová sem vezet el… hisztériakeltésből fejlődött ki – rengeteg próbálkozással jár a tévedések halmazán a saját „újító” szándékainak megfelelően. Klinikai eset… (élek a gyanúval).

Kölcsönös? – viszonyaiban nincs megértés csak ő van, melyben az „én” küldetés a fontos… már a pszichoanalízis részévé vált (így boncolgatva munkáját részekre) emberi tevékenysége munkát ad az orvostudománynak! Stabil? Nem! Lobbanékony természet, elfojtott gátlások által ő a magyar vadember! Már visszafogni sem képes magát!

Ha híveit látom, a liba- és birkanyáját, amint egyik a másik után lépked… nem is bánják merre, hiszen egyedül a tekintély működik. Senki sem akar ítélni, mert tudja, hogy képtelen rá, hanem vár az okosabbra (ami gyéren sincs már közöttük), aztán jön Orbán (a szegény- szánalomra méltó magában) de mert szemtelenebb, mint az átlag - elébe vág ítéletével mindennek – ezért is utána indul a nyáj! De majd csak eltelik egyszer, most hiábavaló elé vágni…

És végre!? – mondhatnám (mondhatom?) – a legrosszabb esetben is az fog történni elméleti terén, ami gyakorlati téren, ahol a kedvező sikertől szemtelenné tett ámítás és csalás mind nagyobb és nagyobb mértékben folyik, míg a leleplezés csaknem elkerülhetetlenül el nem jő! Hajrá!

Tudható, vagy tudni illik az elmélet terén is így nő az ostobák vak bizalmából mind magasabbra a képtelenség, amíg végre olyan nem lesz, hogy a legbárgyúbb szem is észreveszi… egyszóval: minél bolondabb, annál jobb.

Jól tennénk, ha tulajdon korunk mögött maradnánk, mert a lelkemet azzal sem tudom már erősíteni, ha visszatekintek (akár a múltra is) – arra a sok hazugságra és megrögzött hóbortra, aminek mindig megvolt a maga ideje - Orbánnál – amiből nem tanult és még el sem tűnt. Sőt! Most áll a vártán – kora színvonala alatt! Ezért is oly nehéz neki, nehéz és ritka dolog is egyformán eleget tenni a kortársaknak és az utókornak…

Az időnek ezt az elmaradhatatlan hatását a fölismerés s az ítélet helyreigazítására folyton szem előtt kellene tartani – hogy mindig megnyugodjunk – valahányszor lásd, mint fenn a „művészetben” is vagy a gyakorlati életben súlyos tévedések keletkeznek és el is harapóznak, vagy hamis, alapjában visszás-tevékenységében érvényesül és azt az emberek (főleg a hívek) tetszéssel fogadják! Ilyenkor ugyanis nem kell erőlködnünk túlságosan, még kevésbé kétségbeesnünk, csak gondoljunk arra, hogy majd kijózanodnak ezek a személyek, csak időre és tapasztalatokra van szükségük, hogy önmaguk is, saját erejükből, felismerjék azt, amit az élesebb szemű első tekintetre látott!

Nincs ritkább valami, mint egy önálló ítélet! – legkevésbé szabad azonban miniszteriális szinteken azt most keresni. Szűk agyvelejük tele van hagyományokkal : ezekre pedig veszélyes lehet minden önálló gondolkozás Mit remélhet az akinek önálló gondolataiért olyanok kezéből kellene hírnevet nyerni, akik maguk sohasem tudtak gondolkodni s ezt a hiányt a hagyománnyal akarják pótolni, amelynek őrzői?

Azt, hogy felnő egy elfogulatlan ifjúság – hogy vannak kivételek – csak kivételek számára teremtve, s ilyen hitvány világban, mint ez, az embernek minden tekintetben kivételesen kell élni!

Legfeljebb a részletekben javíthatunk még… Orbán így is úgy is befejezi a művet! Nem zavarja a közönség tetszése, bár lelkét hizlalja vele… nem izgatja a kritika sem, magasról tesz ő mindenre. Átérzi a felé szálló tiszteletet, ott jutalmaz is Középszerűsége… „képességre” – csak ítélőképessége nincs, hogy észrevegye a problémákat. Próbál tehát saját lábán megállni és járni saját-maga kigondolt szörnyszülötteket visz a „vásárra…”

Tedd fel a kérdést magadnak, hogy megtalálta e az utat feléd (hozzád)? Amit arat csak saját „értékét” bizonyítja – tetszéssel mégis a hív! A rosszat nem szükséges befeketíteni!

 

A megkötött viszony…

Lelkem, hogy magányul- imát mondok…
A jelen ural a tegnapokból, lettem bolond,
Szövevényeibe az akarat kérgesedett
Az ok még rejtelmén bensőmben forrong —(szőke)
 

2013.04.30.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 550
Tegnapi: 241
Heti: 791
Havi: 8 270
Össz.: 1 095 649

Látogatottság növelés
Oldal: Egy film kapcsán...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »